Én szakítottam, de nem tudom jól döntöttem-e, mert 2 hónap után is néha borzalmasan érzem magam. Hogy lehet ezzel együtt élni?

Azért szakítottam, mert már egy ideje nem éreztem olyan jól magam a kapcsolatban, és azt gondoltam, ennél biztos lehet több is. Illetve végig az egész kapcsolatunkban féltékeny voltam, és utáltam magam ezért, nem akartam ilyeneket érezni. Azt is éreztem, hogy sosem elég semmi, amit csinál, és hogy azt szeretném hogy ő jobban szeressen engem, ne csak azért legyen velem mert szeretethiányos, vagy mert nincs más. Az egész kapcsolatunkat belengte ez az egyszer úgyis vége lesz érzés. Legalább is számomra, és ezt nem bírtam tovább, ezért szakítottam.

Az elején megkönnyebbülve éreztem magam, kb 2 hétig, aztán elkezdett hiányozni, akkor beszéltünk, ami nagyon rossz ötlet volt, mert utána sokkal inkább megsemmisülve éreztem magam. De aztán kezdtem kilábalni belőle, mire megint beszéltünk és újra belehaltam, és így tovább, szóval elkezdődött egy ilyen hullámvasutas időszak.

Most is ez tart, de egyre rosszabbak a mélypontok, és most ismét megbeszéltük, hogy soha többet, mert ennek így nincs értelme, de megint olyan fájdalmat érzek, amit leírni nem tudok, és csak sírok egész nap, és nem értem, hogy ha én akartam szakítani, akkor miért érzem így magam.

Nem tudok nem arra gondolni, hogy rosszul döntöttem, de mindenesetre az én hibám, és ezzel együtt kell élnem.

Igazából jól esett ezt most kiírni, de építő jellegű kritikát vagy bátorítást is elfogadok.