Az első nagy kapcsolatom után már nem tudok egyedül olyan boldog lenni, mint régen?

Most már örökké lesz bennem egy űr, ha nincs épp senkim?

Már több mint 1 év eltelt, de mégis olyan szarul érzem magam, és kb. minden második, ha nem minden nap eszembe jut.

Utoljára pár hónapja tudtam hosszabb ideig nem gondolni rá, és betöltöttnek érezni ezt az űrt, és akkor is azért, mert volt egy lány, akivel úgy éreztem, hogy vele végre összejön valami hosszabb távon.

De nem jött össze, és megint ugyanaz az érzésem van. Régen is nagyon sok hobbim volt, most még több van, sokkal jobb ember vagyok, sokkal tapasztaltabb, blablablabla, mégis nem érzem magamat olyan boldognak, mint anno.

Lesz ez még máshogy?

Olyan gyengének érzem magamat, hogy valakire szükségem van ahhoz, hogy teljesen boldog legyek :\