Barátom szakított velem, több év után. Az én hibám volt minden. Nem tudom magamnak megbocsátani. Hogy tudnám jóvátenni?

Sajnos nagypn csúnyán bántam vele sokszor, mert biztosra vettem, hogy soha nem hagyna el. Ő ezt évekig tűrte, majd utóbbi időben már egyre bunkóbb lett és sokszor visszavágott, ahogy előtte sosem. Már itt észrevettem, hogy baj van, de nem tudtam visszavenni. Azért mert itt már azt nem tudtam elfogadni, hogy megváltozott. Majd kimondta, hogy vége, már nem szeret. Akkor döbbentem rá, hogy mekkora hibát követtem el. Nem tudtam egy értékes embert megbecsülni és sok fájdalmat okoztam neki. A bűntudatom óriási, sajnos pszihológusra lesz szükségem, érzem, mert nem tudom mit kezdjek magammal. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak, hogy éveket vettem el az életéből , és kevés jót adtam. Annyira papucsként viselkedett, hogy ha akartam volna,akkor se tudtam volna másként ránézni. Most tudok, amikor már késő. Könyörögtem, előtte soha. Könyörögtem, hogy gondolja át, és adjon csak pár napot, hogy bebizonyíthassam, hogy más vagyok, mert ez a fájdalmas felismerés kellett, hogy rájöttem, elveszíthetem. Tudom, hogy hibáztam, kérlek abban segísegtek, hogy mit tegyek? Még együtt élünk, a hét végén tudjuk megbeszélni a továbbiakat. Amikor sírok, könyörgök, úgy beszél velem, mint a kutyával, amikor azt mondom, akkor engem sem érdekel, akkor ő kedvesebb. Sokszor érzem rajta, hogy bár feismerte, hogy neki ez nem jó, bizonytalan. Azt mondta, hogy nem szabad engednie nekem..pedig valahol szeretne, érzem. Lehet még ebből valami? Nem tudom elképzelni az életem nélküle. Talán önő, de ha adna pár napot, hogy jó lehessek, megkönnyítené ezt az óriási terhet, ami a lelkemen van. Azt mondta több mint 4 évet nem hoz rendbe pár nap. Tudom. Csak legalább ne az lenne folyamatosan előttem, hogy utálom magamat.27/N