Nők, hogyan tudnàtok leírni életetek legfàjdalmasabb szakítàsàt, mit éreztetek, és mennyi idő múlva gyógyult be a seb?

24 körül :)

Én szakítottam, de okkal, mivel ő még 10 évig nem akart gyereket. Sokáig haloggattam a döntést, többször átbeszéltük, h ki, mit akar. Ugyan csak két és fél hónapot voltunk együtt, akkor már másfél éve is barátok voltunk, így féltem, hogy az is elveszik majd. A szakítás pillanatában sírtam, remegtem, és sokszor mondtam, hogy sajnálom, ami nagyon igaz volt, mert soha, senkit nem szerettem úgy, és senki nem szeretett engem még úgy, mint ő. Attól féltem, hogy soha, senkit nem találok, aki olyan lenne, mint ő. Hazafele úton remegtem, sírtam, és többször meg kellett állnom, mert nem láttam a könnyeimtől, és rosszul voltam a kocsiban. Sokáig szorongtam. Magasra tette a lécet... Nem volt különleges szerinte, s szerintem sem (sajnos). Miért mondom ezt? Mert udvarias, kedves, figyemlmes volt, és mert kezdettől fogva szeretett engem, nem volt játszmázás, és igazi hercegnőnek éreztem magam mellette. Mikor aznap összejöttünk, már szerelmet volallott, másnap bemutatott a családjának. Másfél éve vagyok egyedül. Megmaradtunk barátnak, támogatjuk egymást. Ha jönne egy ilyen kaliberű ízig-vérig férfi, csak feljavítva (akar gyereket a közeljövőben), akkor lekörözheti, és túllépek rajta.

Az első 3 hónap kiesett, csak annyi van meg arról az időszakról, hogy sírok folyton meg hogy még 3 hónapig megalázkodtam,még akkor is amikor már csaja volt, ő meg belém-belém rúgott, valamint elővett lelkiszemetesnek, ha valami gondja volt. Amit sosem fogok megbocsájtani magamnak, hogy szakításunk után 1 hónappal odajött abba a buliba, ahol tudta hogy ott leszek,haza vitt és megdugott, nyilván én meg hagytam, mert holt szerelmes voltam, meg azt hittem, hogy azért jött oda,mert rájött hogy mégis szeret és mégis hiányzok. Utána jött a kalandozós időszak, amikor ismerkedtem, próbáltam máshoz odacsapódni, de senki mellett nem éreztem jól magam, ez volt kb egy év, meg úgy másfél évig volt egy "rettegős" időszakom attól,hogy látnom kell,meg pánikrohamom lett, ha volt rá esély, hogy összefutunk,nem mertem sehova se menni a városba, ha tudtam, hogy itthon van. Azóta már eltelt már több,mint 2 év, most már boldog vagyok mással és újra szerelmes, viszont a szorongásom megmaradt, sajnos amúgyis hajlamos vagyok rá.

Szia! Kegyetlen volt azt hittem belehalok :( ő volt a nagy ő sőt még mindig azt érzem! Azóta van kapcsolatom, mert az élet nem áll meg tovább kellett lépnem 8 éve volt már.. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok akkor mai napig együtt vagyunk.néha még felbukkan, hogy tudassa jól van

Nem volt valódi kapcsolat igazából, ha így vesszük. Megismertem interneten egy külföldi férfit, aki elég messze lakott. Sokáig barátok voltunk, gyakoroltuk az angolt. Közben lett egy ottani barátnője, de akkor ez még nem is érdekelt, bár már amikor vele összejött, akkor is tett olyan utalást, hogy velem is milyen jó lenne. Hónapokkal később szakítottak, mi meg közelebb kerültünk egymáshoz, sokat beszélgettünk, flörtöltünk Skype-on, és megtanultam az anyanyelvét. Voltak tervek, hogy majd Magyarországra jön vagy elindít egy online vállalkozást, amiből ezt lehetne fedezni. Viszont voltak problémák, nyilván így elég sok mindenre nem lát rá az ember, amit egyszerűbb lenne kideríteni egy a közelben lakó ember esetében, úgyhogy adódtak viták. Egy nap időt kért, én meg dühömben csináltam olyan dolgokat, ami csak rontott a helyzeten. Azt mondta, hogy nem biztos abban, hogy valóban olyasvalakit akar, aki a világ másik végén van, pedig addigra én már beleszerettem. Kb. vége lett, és pár hónap múlva lett egy új kapcsolatom egy itteni sráccal, ami viszont nem működött olyan jól. Közben az exem rám írt, én meg nagyon boldog voltam, és vissza akartam menni hozzá. Viszont közben kiderült, hogy már neki is van új kapcsolata, ismét a saját országában élő személlyel, úgyhogy maradt minden a régiben, de én titkon még reménykedtem benne, hogy le fogom tudni cserélni az új kapcsolatomat a régire. Néhány hónappal később viszont megtudtam, hogy az exem eljegyezte az új barátnőjét, na az volt az, ami nagyon rosszul esett, mivel addig is úgy éreztem, hogy eddig sem volt sikerem a kapcsolataimban, úgyhogy ez egy olyan cél, ami nekem talán sohasem sikerülhet, ez volt az, ami igazán fájt. Azóta nem is akarok semmit sem tudni róla, teljesen leálltam ezzel, és ezt neki is megmondtam, amikor valamilyen csoda folytán megint fel akarta venni velem a kapcsolatot. Ez 2018 januárban történt, és utána már valahogy sikerült túltennem magam rajta. Közben szakítottam az akkori partneremmel, volt tavaly több nem komoly kapcsolatom, és december óta megint van egy komoly, amikre ő már nincs/nem volt hatással (ezek közül a személyek közül mindenki Magyarországon élt/tartózkodott).