Átver, újabb esélyt adok és mégis ő szakít?

26n 30f, tudom miket hibáztam, nem ezért írta mki a kérdést, csak fáj és jólesik leírni. 2 hónapig tartott, az elejétől odavolt értem, kedves, ragaszkodó, érzelmes volt, nagyon beleszerettem én is, egy napot se akartunk külön tölteni, elejétől szuper volt minden, a szexet kivéve de a vágy ott is megvolt csak más miatt nem volt annyira jó. Ennyire senki se fejezte ki még a szeretetét felém és viszonoztam is, őszintének tűnt minden gesztusa, törődő, figyelmes és odaadó volt velem. Én hisztis érzelmes természet vagyok, ő meg sose mondta el, mi volt a baja, hiába kérdezgettem, nem tudott beszélni sose arról, mi bántja, nem mondta el, csak a pozitív érzéseit tudta kifejezni. Tapasztalatlan, 1kapcsolata volt eddig összesen, nem tudja kezelni a konlfiktusokat...

Lebukott, hogy 1hónap után bosszúból írt társkeresőn egy nőnek, mert neheztelt rám és nem merte elmondani hogy nem bírja a hisztim, mert félt, hogy otthagyom, de annyira neheztelt, hogy így vezette le. 1 hétig esdekelt, kereste a kegyeim, könyörgött h én vagyok a mindene, mindennél jobban szeret, bármit megtesz h megbocsássak... hajlottam is felé, persze bizalmatlan lettem és továbbra is voltak hisztik, tudom, nem kellett volna, nem kérek kioktatást, valóban feljogosítva éreztem magam a történtek után, de ettőlmég szerettem, hittem benne, h ő is akar engem és minden követ megmozgat h visszaszerezze a bizalmam. Tegnap meg szakított a semmiből... hogy ez nem működne köztünk amúgyse, nem tud kezelni, és hiába kértem h adjon esélyt hogy javuljon ez, azt mondta ugyanez lenne hónapok múlva... Még napokkal ezelőtt is közös jövőről beszélt hogy feleségül akar majd venni, senki iránt nem érzett még így, mindent megtenne, hogy megbocsássak...Azt mondta pár napja érezte már, h alábbhagyott az érzés, de nem akarta tudomásul venni és nem merte elmondani... Közben 2 hónapig minden egyes nap kifjeezte a szeretetét, törődő volt, odaadó, sose tűnt el, mindig kerestük egymást és én is odaadó szeretetteljes voltam vele a hisztiket leszámítva. Nem kérek sarat, tudom a saját részemet ebben, csak le akartam írni, mert nagyon fáj hogy ilyen hirtelen megfordult ez éés tökéletesen megbízhatónak tűnt, sose gondoltam volna hogy elfordul tőlem. Kiben lehet így bízni, ha aki ennyire szeret és minden napot együtt töltötök, együtt éltek, akkor se tudhatod biztosra, hogy őszinte? Semmi jelét nem adta... Őszintének érezte ma szeretetét, ennyire jól senki se bánt még velem eddig, ilyen törődéssel...

Teljesen összetörtem.