Honnan tudom valakiről, hogy ő az igazi?

Hű. Ez pont egy aktuális kérdés. Bocsi, mesélek kicsit, hogy tudjak érdemben válaszolni.

Elég sok szaron mentem-megyek keresztül a szüleim miatt, 15 évesen pedig ért egy durván nagy trauma, ami miatt évekig gyászoltam, depressziós voltam, stb. Önpusztító életet éltem utána, sokat hazudtam magamnak. Voltak pasijaim, de úgy igazán egyikhez sem kötődtem, csak menekültem. Aztán mindig szar lett a vége :D:D

19-20 évesen egy nagy önismereti munka vette kezdetét. Csomó dologra rájöttem, és éreztem, hogy nem akarok kapcsolatot, legalábbis ameddig nem tisztázom magánban a dolgokat, nem ismerem meg teljesen önmagam, nem dolgozom fel a sebeimet. Ami lehet, hogy soha nem következik be... De egy kapcsolat iszonyú komplikált, nehéz, amellett, hogy jó is; azonban rögtön halálra van ítélve, ha a két fél közül az egyik nincs tisztában, rendben magával.

Szóval elvoltam egyedül, magamra koncentráltam, és meg is lett az eredménye. Idő közben megfogalmaztam magamnak a tapasztalataim alapján, hogy milyen ember mellett tudnék kibontakozni. Tudtam, hogy a közös értékdend, és a jó kommunikációs képesség elengedhezetlen, hiszen ez az alapja mindennek. De nem foglalkoztam annyira a témával, mármint nem keresgéltem. Aztán találkoztam másfél év múlva egy olyan fiúval/férfivel, aki nem csak, hogy levett a lábamról, de a tudtommal is igent tudok rá mondani. Ez az, ami fontos. Az egy dolog, hogy elérte a puszta létezésével, hogy szerelmes legyek belé, a randik alkalmával már kvázi teszteltem, hogy a személyisége ténylegesen passzol-e az enyémhez. Ehhez viszont neki, és nekem is durván tisztában kellett lennünk önmagunkkal.

Összességében mondva nem tudhatom, hogy tényleg ő-e az igazi, nem is szeretem ezt a kifejezést, mert szerintem ez egy soha véget nem érő folyamat. Azért érzem úgy, hogy megéri a kapcsolatunkba fektetett energia - ami sokszor rohadt kemény! :D -, mert látom, hogy jó irányba fejlődünk. Amint ez megváltozik, mérlegelek. Jelenleg úgy érzem, hogy mivel a legjobbat hozzuk ki egymásból, és a krízisek alatt eddig egyedül vele sikerült fejlődni. Nem csak megoldottuk a problémát, hanem erősebbek lettünk tőle, és ezt most minden klisé nélkül mondom.

Látom, érzem, hogy ő is ugyanolyan intenzitással próbálkozik ilyenkor, és a félelmeink helyett a szeretet vezérel bennünket, mert egyrészt ilyenek vagyunk, másrészt meg olyan sok a közös, amit eddig másban nem találtunk, és ezt hülyék lennénk eldobni.

Szóval ő az első, akit tudatosan választottam, és aki engem is tudatosan választott. Aki előtt nem kell féltenem az érzéseimet, akivel félre tudjuk tenni a büszkeségünket. Akivel ugyanaz a problémamegoldó metódusunk. Aki mellett fejlődök, mint ember.