Lehetséges-e beteljesülő plátói szerelem? Érdemes-e reménnyel telve örökkévalóságig várni, vagy igen? :D

A kérdés apropója: négy évvel ezelőtt egy külföldi tartózkodásom alatt megismerkedtem egy ott dolgozó férfival (külföldi, de nem abban az országban született,ahol megismerkedtünk)..

Rövidesen a sablonos bókok sorozata után körvonalazódott, hogy csak egy rövid kalandot szeretne..

Ennek ellenére, teljesen elkaptak a fogaskerekek.., beràntottak a szerelem gépezetébe..

Bár az egyszeri találkozót lemondtam, a hazautazásom után mégsem tudtam elfelejteni, & elkezdtem mindenféle kínos, átlátszó, tipikus ismerkedős üzenettel "zaklatni".

Majd végül sok kísérletezés eredményeképp rávettem, hogy utazzon Magyarországra.

Ám ez a találka cseppet sem sikerült úgy,ahogy elképzeltem...

Gyakorlatilag az első perctől kezdve lekezelő volt velem.. Mintha én csak a csomaghordozója, a lábtörlője, a szobalánya lettem volna. Ráadásul egy fotón kiszemelte az egyik barátnőm, és folyamatosam róla áradozott,miközben utasításszerűen mondta, hogy hozzam őket össze..

Roppant kényelmetlen volt ez a találkozó, sokszor emberszámba sem vett...

Mindezek ellenére még azóta is (~1 éve) ragaszkodom hozzá, & folyton rá gondolok.

Nem tudom, miért volt velem ilyen bunkó.., próbálok mindig abban a rózsaszín ködben lebegni, amiben azt lehet álmodni, hogy talán ő is szeret, és csak nem akart belemenni egy ilyen reménytelennek tűnő, távkapcsolati szerelembe (azért volt ilyen a viselkedése,mert szerette volna,hogy elfelejtsem).

Viszont abban biztos vagyok, hogy valóban megtetszhetett neki a barátnőm, hiszen egy meseszép hölgyről van szó.

Pedig korábban nekem is írt megszámlálhatatlan,de mint írtam, sablonos bókot.

Fogalmam sincs, mit csináljak.., nem tudom elfelejteni.., nagyon ragaszkodó típus vagyok...

Olyan szomorú ez a szituáció.. :(

Ha valaki volt már hasonló helyzetben, vagy ismerősökön keresztül van/volt tapasztalata, nagyon örülnék a segítségnek!

Köszönöm szépen