Milyen egy párkapcsolatban élni? Hogy szoktatok hozzá?

Nem volt nehéz, olyannal költöztem össze, akivel megbeszélhettük a dolgokat, nem volt kötelező szereposztás, csapatként voltunk jelen.

Előtte 3-4 hónapig randiztunk, megkönnyebbülés volt nem elutazgatni a fél napot. Ahhoz nehéz volt hozzászokni -nem is tudtam- mikor minden második délutánom vele volt tele. Az nyomasztott, főleg a szingli lét után, de nem miatta, hanem mert ott volt a kötelesség is, ami úgy nehezen ment, hogy h itt voltam, hol ott...

A kapcsolatunk nem sokat változott. Ugyanúgy ransizunk, ugyanúgy meglepjük egymást, ugyanúgy figyelünk egymásra és kommunikálunk. Egymás jóbarátjai vagyunk, így minden, ami az együttéléssel kapcsolatos, olyan természetes, nem jár hiúsági kérdésekkel vagy kételyekkel.

A hűség sosem esett nehezemre és úgy érzem, őt lehetetlen megunni. A nyitottsága felnyitotta a szememet az exeimmel kapcsolatban is: itt nincs a hétköznapokban enyém-tiéd, szigorú felezgetések, hanem ahogy épp jön. Nincs titkolózás, hozzáférünk egymás kütyüihez, de természetes, hogy a sajátunkkal matatunk és nem az övében. Engedjük egymást mindenhova, de mindketten figyelünk arra, hogy a másiknak hogy esik, amit teszünk, emiatt nem érezzük lemondásnak a másik nyugalma vagy boldogsága miatt lefújni valamit. Tudjuk, hogy nem zsarolâsból csinálja és közös érdek, hogy párban gondolkozzunk és együtt működjünk, tekintettel egymásra. Ha adott egy üzleti út, sosem hajtom magam, hogy én márpedig megyek, hanem például azt is megbeszéljük pro és kontra szerint, hogy megéri-e azt az áldozatot vagy szarni rá, maradok itthon, mert én is akkor érzem magam jobban és nem ér annyit.

Én azt mondom, ha egy rugalmas, normális emberrel kerülsz össze, ez nem fog nehézséget okozni. Persze bízni kell a másikban, hogy nem viszi félre az életedet a jóindulatoddal visszaélve, de alapvetően azt el kell fogadni, hogy sok dologban az "én" az "mi" lesz. Nem feltétlenül "ő", de "mi" az biztosan. És nincs olyan, hogy én ezt akarom és nekem ez akkor is jólesne, ha neki ez rosszkedvvel vagy extra munkával jár. Olyan nincs. Az az érvek között van, hogy ő hogy érez, miatt én azt csinálom, amit nélküle jónak éreznék. És a kettő nem ugyanaz már. Lényegében ezt jelenti számomra párban gondolkodni. És ez a kapcsolat titka is a sok-sok beszélgetés mellett.