Sohasem fogom visszakapni egy kapcsolatból, azt amit én adok bele?

27 éves férfi vagyok, egy kezemen meg tudom számolni hány kapcsolatom volt eddig, kizárólag komoly kapcsolatot kerestem mindig, nem érdekeltek a futó kalandok.

Ahogy csináltam eddigi kapcsolataimban:

Érte megyek ha tudok, hazakísérem. Főzés, takarítás egyenlően megosztva. Meghallgatom milyen napja volt, hogy érzi magát, ezeket kérdezem is, szeretem megbeszélni, hogy érez, mi van vele/velünk. Hetente, kéthetente elmegyünk valahova, nem nagy dolog, csak egy kis valami, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból (vacsora, mozi, wellnesselés). Odafigyelek az apróságokra, kérésekre (pl. párba teregessem ki a zoknikat). Lelkileg támogatom; jóban, rosszban mellette állok. Kérés nélkül megmasszírozom a lábát, hátát egy hosszú nap után.

Szexben nem önzőzöm, figyelem mi, hogyan jó neki, az okoz örömet nekem is, ha ő is teljesen élvezi.

Veszekedésbe nem vagyok hajlandó belemenni, ha fel is húzom magam, pár másodperc alatt lenyugszom, és próbálom csendesen, csitítóan lenyugtatni, megnyugtatni, és mindig mondom, hogy beszéljük meg inkább szépen mi a baj. Vagy ha az kell, hagyom, hagy nyugodjon le a másik egy fél óra alatt.

Elismerem, ha hibázok, rengeteget kell fejlődnöm nekem is, és ezt mondom is - szerintem élete végéig fejlődhet egy ember, nincs olyan, hogy eléri tökélyt.

Szeretem a rendezett életet, a tiszta környezetet, odafigyelek a személyes higiéniámra is, igenylem is, hogy pl. fürdés, fogmosás meglegyen lefekvés előtt.

A jövőképem tiszta, határozott: feleség, gyerekek, rendes környezet (ha lehet kertesház), szerető család.

Rendesen dolgozom gépészmérnökként, építem karrierem, de mindig a család lesz számomra az első, nem fogom hajszolni a pénzt, és közben elhanyagolni a feleségem, gyerekeim. Bár ezzel a szakmával nem hiszem, hogy ilyen dilemma elé állnék.

Eddigi barátnőimnek megadtam a tiszteletet, a becsületet, ugyanakkor nem engedtem a hisztinek, vagy, hogy belekényelmesedjen a kapcsolatba. Szerintem egy jól működő kapcsolatért mindkét félnek minden nap tennie kell.

Mégis eddig mindig otthagytak, és mindig azt kaptam meg, hogy "egyszer valaki nagyon jól fog járni velem".

Miért nem akarja senki viszonozni ezeket a dolgokat? Úgy érzem ez lenne egy normális, felnőtt kapcsolat lényege...