Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sohasem fogom visszakapni egy kapcsolatból, azt amit én adok bele?
27 éves férfi vagyok, egy kezemen meg tudom számolni hány kapcsolatom volt eddig, kizárólag komoly kapcsolatot kerestem mindig, nem érdekeltek a futó kalandok.
Ahogy csináltam eddigi kapcsolataimban:
Érte megyek ha tudok, hazakísérem. Főzés, takarítás egyenlően megosztva. Meghallgatom milyen napja volt, hogy érzi magát, ezeket kérdezem is, szeretem megbeszélni, hogy érez, mi van vele/velünk. Hetente, kéthetente elmegyünk valahova, nem nagy dolog, csak egy kis valami, hogy kizökkenjünk a hétköznapokból (vacsora, mozi, wellnesselés). Odafigyelek az apróságokra, kérésekre (pl. párba teregessem ki a zoknikat). Lelkileg támogatom; jóban, rosszban mellette állok. Kérés nélkül megmasszírozom a lábát, hátát egy hosszú nap után.
Szexben nem önzőzöm, figyelem mi, hogyan jó neki, az okoz örömet nekem is, ha ő is teljesen élvezi.
Veszekedésbe nem vagyok hajlandó belemenni, ha fel is húzom magam, pár másodperc alatt lenyugszom, és próbálom csendesen, csitítóan lenyugtatni, megnyugtatni, és mindig mondom, hogy beszéljük meg inkább szépen mi a baj. Vagy ha az kell, hagyom, hagy nyugodjon le a másik egy fél óra alatt.
Elismerem, ha hibázok, rengeteget kell fejlődnöm nekem is, és ezt mondom is - szerintem élete végéig fejlődhet egy ember, nincs olyan, hogy eléri tökélyt.
Szeretem a rendezett életet, a tiszta környezetet, odafigyelek a személyes higiéniámra is, igenylem is, hogy pl. fürdés, fogmosás meglegyen lefekvés előtt.
A jövőképem tiszta, határozott: feleség, gyerekek, rendes környezet (ha lehet kertesház), szerető család.
Rendesen dolgozom gépészmérnökként, építem karrierem, de mindig a család lesz számomra az első, nem fogom hajszolni a pénzt, és közben elhanyagolni a feleségem, gyerekeim. Bár ezzel a szakmával nem hiszem, hogy ilyen dilemma elé állnék.
Eddigi barátnőimnek megadtam a tiszteletet, a becsületet, ugyanakkor nem engedtem a hisztinek, vagy, hogy belekényelmesedjen a kapcsolatba. Szerintem egy jól működő kapcsolatért mindkét félnek minden nap tennie kell.
Mégis eddig mindig otthagytak, és mindig azt kaptam meg, hogy "egyszer valaki nagyon jól fog járni velem".
Miért nem akarja senki viszonozni ezeket a dolgokat? Úgy érzem ez lenne egy normális, felnőtt kapcsolat lényege...
Férfiként írok. Szerintem rettentően sok vagy. Sokat adsz, túl sokat és ugyanannyit vársz vissza. Ez a rettentő törődés nagyon vonzó lehet egy szeretetéhes nőnek elsőre de amikor "betelik" a szefetrttel akkor sincs lazítás nálad, nyomod tovább. Ez pedig már folytó lesz.
Veszekedésbe nem mész bele. Pedig bele kellene. Persze nem gyilkolni egymást, gorombáskodni de néha levezetni a feszültséget egy vitával, mindenki mondja ki mit akar, vezesse le a dühöt. Amikor az ember forr, szétrobbanna te leulteted egy nyugodt beszélgetésre.
És minden mérnöki pontossággal mintha meg lenne tervezve. Ezt kell tenni a kapcsolatert naponta, ezt hetente, ezt havonta. Nincs spontanitás.
Mit jelent, hogy nem engedted, hogy belekényelmesedjen a kapcsolatba? Hogy amikor ő inkább lazított volna elvártál ezt azt a kapcsolat nevében? Vagy?
Szóval ha ebből le lehet szűrni akkor ez túl sok. És bár nem ismertem aki neked nem viszonozta de nem biztos, hogy benne volt a hiba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!