Szerintetek igaz, hogy akit a legnehezebb szeretni, annak van a legnagyobb szüksége a szeretetre?

Nem igaz, de a sok elcseszett jellemmel és kötődési mintázattal rendelkező egyén imádja magát ezzel nyugtatni.

Szerintem igaz. Azok az emberek, akik állandóan frusztráltak, mindenben csak rosszat látják, és saját magukról is azt mondják, hogy ők depressziósak. Nincsenek rendben magukkal, és nem tapasztalták meg gyerekként a szeretetet. Duli-fulik, és minnél inkább ilyenek, annál jobban nem szeretik őket. Aztán, akinek van türelme, és fel tudja őket nyitni, szeretni tudja, teljesen megváltoznak, de ez nagyon hosszú idő, és sok türelem, amit legtöbben nem tudnak kivárni, ezért ezek az emberek örökre ilyenek maradnak. Persze ők is tehetnének érte, hogy ez ne így legyen, de ameddig nincsen rendben az önbecsülésük, addig sajnos ez nem fog sikerülni. Egy magabiztos, szenvedélyes ember mindenki szeret. Akinek szemében ott a csillogás, és látni rajta, hogy rendben van magával, de ez keverendő össze a nagyképűséggel. A magabiztosság nem egyenlő a nagyképűségggel.

Valahol van benne valami. Aki könnyen szerethető annak az eletében biztos van olyan személy aki szereti őt.

Utolsónak szerintem igaza van. Ezért is csajoznak olyan könnyen férfiak, és nők az őket szerető párjuk/házastársuk mellől.