Miért tetszik ha nem akarok vele lenni és amúgy sem lehetnénk együtt? Én tudom hogy soha nem lesz semmi és nem is akarom hogy legyen de akkor is szerelmes vagyok belé

Egy az egyben ugyanezt élem át. Kívülről ez elég éretlen viselkedés. Szóról szóra ugyanez. Régóta tetszik, időközben gyereke lett. De ha nem lenne akkor se akarnék tőle semmit, csak borzasztóan vonzódok hozzá még így is.

21L

Ideál.

Infantilis vagy.

Jó, tudni, hogy nem vagyok/vagyunk egyedül ezzel.

Ugyanez a helyzet nálam is. És szintén nem kéne komolyra, mondhatni még kínos is lenne felvállalnom bármilyen nagyképű dumának hangzik ez.

Nálatok volt köztetek bármi is? Akár flört vagy bármi? Vagy tényleg csak idealizálás részünkről? Adjuk ki magunkból.

Nőkre ez jellemző, én nekem ez nem újdonság, viszont ha már így összegyűltünk, áruljatok el valamit.

Miért nem akarjátok túltenni magatokat a reménytelen szerelmeteken? Ha lenne bármi esélyetek beteljesíteni, akkor megérteném, de így miért nem akartok tovább lépni?

Ha elszánnátok magatok, akkor tudatosan nem tudnátok felülkerekedni az ösztöneiteken és az érzelmeiteken idővel?

Megéri tönkremennetek ezért a valamiért? Mert én nem hiszem, hogy ez csupán egy halandó férfiról szólna.

Pont pár napja egy 45 körüli nő tett ki hasonló kérdést, amiben arról számolt be, hogy már megint olyan viszonzatlan szerelembe esett, ami újabb 10 évébe fog kerülni, és tudja, hogy ez már az utolsó lesz. Ráment az egész élete az ábrándozásra.

Nekem is volt most hasonló fél éves sztorim, 2 is. Azért csak fél év, mert én értem, hogy ez nem vezet sehova sem.

1. vagyok

4. Válaszoló!

Köztünk az egyetlen ami történt (sok alkalommal), az az egymás pislogás nélküli nézése. Egy szót sem váltottunk, de enélkül is úgy éreztem, hogy ő sem csak éppen elbámészkodott rajtam.

5. Válaszoló!

Dehogynem tudnék felülkerekedni ezen. Sőt, volt, hogy az említett srácra hetekig nem is gondoltam. Aztán véletlenszerűen mindig újra látom és jól esik a fantáziálás róla, magam sem tudom, hogy miért. Nem ragadok ebbe bele, nyitott vagyok más ferfiakkal ismerkedni.

Ha nem akarnék rá gondolni, valószínű nem tenném. De ábrándozós típus vagyok egyébként is. A többi válaszoló nem tudom, hogy hogy van ezzel.

De jó hogy nem vagyok egyedül. Mi kollégák vagyunk, egy hónapja kezdődött. Minden nap skype-ozunk, szerintem olyanokat írt, amiket már viccből nem, legalábbis értelmes felnőtt férfi tudja hol a határ.

Szóval beleszerettem. Annyira jófej, hogy egyszerűen úgy érzem szükségem van rá a mindennapokhoz. Viszont nő és gyermekei vannak. Nem lehet köztünk semmi. Nem tudom miért írogat, nem természetes, hogy barátkozik velem.

Most eldöntöttem, hogy még ha ír is nem válaszolok, és megkérem hogy ne írjon. Így talán hamarabb túlleszek rajta, még ha nagyon rossz is. Annyira fáj a szívem, de valahogy ki kell ábrándulnom belőle

Nők: "nem ugyanarra a top 20% pasira vágyunk mindannyian"

Szintén nők: "két éven át ábrándoztam egy már nős pasiról, közben esélyt sem adtam senki másnak, mert SZERELMES vagyok belé mert nagyon szeeeep.."