Miért nem hiszem el, hogy engem lehet szeretni?

Csaltak már meg?

Folyamatosan ezt érzem én is. Sajnos nálam ez az miatt van, mert túl sokszor csalódtam olyan emberben, akiben megbíztam. Mindig attól fáj a legjobban a dolog, aki a legközelebb áll hozzád. Na hát nekem volt ebben részem bőven, és az évek alatt elment minden maradék önbecsülésem, önbizalmam stb. Ami kéne hogy legyen. Nekem pszichológus segít. Próbáltam magamtól helyre jönni, de ez sajnos egyedül már nem megy, olyan mélyen benne vagyok. Nem vagyok kattant vagy ilyesmi, félreértés ne essék. Csupán nagyon, nagyon szomorú és nem látom sajnos magamban már az értékeset. Emiatt nem tudok fejlődni, továbblépni az életem egyik területén sem. Próbáld ki a pszichológust, lassan haladva biztos neked is segít sok dolgot más szemszögből nézni, meglátni. És egy jó tanács. Addig ne kezdj bele semmilyen kapcsolatba, amég meg nem szeretted magad. Addig felesleges, mert ugyanazokba a dolgokba fogsz belecsúszni, mint eddig.

Önbizalomhiány és szorongás. Menj vele el pszichológushoz. Mert magatól nem fog elmúlni.

Ugyanebben a cipőben járok, pedig alapvetően van önbizalmam. :(

Magadat tudod szeretni?

Mert eddig még csak pocsék embereket ismertél meg, negatív élményekkel.

Mert nektek nőknek az a férfi kell, aki nem mutatja ki, hogy szeret. Aki kimutatná, azzal nem jössz össze.

Egyfajta önbüntetésben élsz, kicsit ismerős a dolog... Van valami oka, hogy így gondolkodsz? Miért egy kívülállótól várod el, hogy szeressen? Neked mit jelent a szeretet? Miért olyan fontos neked, hogy a másik mit gondol "bármikor elhagyhatnak"? Lehet, hogy totál mást gondol, érez, így nem lehetséges, hogy csak előre bebeszélsz magadnak dolgokat?

Majd jön egy gazdag jóképű férfi akinek majd hinni fogsz. Csak arra vársz hogy valaki megmentsen.