Gondoltátok azt, hogy ti sosem lesztek szerelmesek és mégis azok lettetek?

Jaj, én hányszor hittem ezt! És milyen sokáig! Na nem azért, mert kemény embernek tartom magam, inkabb onbizalomhiany volt az oka, egyreszt ugy ereztem hogy nem vagyok szeretheto es nincs akinek megtetszhetnek, de amikor tetszettem is valakinek, volt, hogy reszemrol nem jottek az erzelmek. Igy aztan az onbizalmamat helyre teve is ugy gondoltam, en keptelen vagyok szerelembe esni masok irant. Még akkor is, ha az illeto egyebkent kivul-belul megfelelt minden elkepzelesemnek. Ez nagyon letort, ugy ereztem, a keszulekemben van a hiba, nem tudok szerelmes lenni.

Aztán csak jott a szerelem, mikor nem vártam. Talán ez volt a kulcs, csak ugy betoppant. 3 szor voltam szerelmes, az elsot inkabb ugy mondanam, a szerelembe voltam szerelmes - tetszett, hoyg valaki korberajong, dicser, elhalmoz a figyelmevel, kedves hozzam, plusz meg tetszett is - de kesobb rájottem, mennyire nem illunk ossze, nem egyezik a jovokepunk, stb.

A 3. szerelmem a férjem - o is akkor jott, amikor egyaltan nem számitottam ra, sot, eleinte nem is gondoltam, hogy ebbol komoly kapcsolat lehet, de lett. Csak ugy alakult, spontan, minden ment az egyre jobb, mélyebb felé. A legcsodálatosabb férj, akit csak kaphattam az égiektol :)