Szerintetek érdemes olyan lánnyal járnom akibe nem vagyok szerelmes?

Az attól függ. Ha olyan vagy, mint én, hogy képtelen vagy szerelmes lenni, akkor igen, mert máshogy nem is menne.

De ha "normál ember" vagy, akkor ne. Csak akkor, ha belül már teljesen üres vagy. De azt ne akard :)

Értelmes ember nem jár olyannal, akibe nem szerelmes.

Ezzel egyrészt számtalan probléma lehet, másrészt meg gyakorlatilag átvered őt.

#5

ÉS mi van azokkal akik tudják, hogy sosem lesz olyan, hogy megismernek ilyet? Mondjuk gyereketvállalni alapból ostobaság erre a világra, de ha már tudja valaki, hogy szerelmes sosem lesz...

Edricus, ha 20-30 éves korodig soha nem voltál szerelmes, akkor valóban előfordulhat, hogy te képtelen vagy erre az érzésre és akkor valószínű megelégedhetsz egy szerelem nélküli kapcsolattal.

Az én férjem sem képes szerintem szerelemre.

Számomra ez furcsa, mert én már az oviban is szerelmes voltam.

#7

28 vagyok és eddig semmi. Volt aki szimpatikus volt, olyan is aki tetszett, olyan is akivel úgy elvagyok, de az az elvakult szerelem az az elvileg szép amiről a regényekben olvasni - sosem volt. Emiatt is szűnt meg az összes - kettő - kapcsolatom ami volt, mert nekem enélkül nincs rá szükségem, nem tud olyat adni amire szükségem lenne (vagyis de, a testiség, de akikkel kapcsolatban voltam, velük a személyiségük miatt voltam, külsőre nem vonzottak).

Tehát, igazából van választás A, a személyiség és jellem alapján ami után meg is kapom a "Mintha csak barátok lennénk"-et, mert minimálisan sem vonz külsőre.

Vagy van B a külső alapján történő - ilyen még nem volt - de ott meg utálnám a személyiségét, hiába vonz, így az sem jobb.

A kettő együtt meg vagy nincs, vagy ha mégis, akkor ezer meg egy oka van annak, miért nem lehet közünk egymáshoz (kor, családi állapot, élőhely, vallás stb.)

Edricus, nincs kizárva, hogy képes vagy a szerelemre, csak nálam jobban csinálod és nem szeretsz bele előre senkibe. Mivel még nem állt veled szóba olyan nő, aki szép is volt és személyiségre is megfelelt, nem engedted szabadjára az érzéseidet. Én itt rontom el, hogy nagyon hamar őrülten szerelmes leszek, aztán szívás, 10 év mire túlteszem magam rajta.

Szóval lehet, hogy ha egyszer találnál valakit, aki külsőre is vonz és belsőre is, mitöbb vonzódna hozzád, akkor őrülten szerelmes tudnál lenni.

Azt ne várd, hogy számodra nem vonzó emberekbe majd beleszeretsz. Ez egy marhaság. Nem tudom ki találta azt ki, hogy a személyiségbe szeretünk bele, gyönyörű lelke lehetett az illetőnek, csak épp nem igaz. A szerelem része az őrületes testi vonzalom, ha az nincs, az nem szerelem. Nyilván nem pusztán szexualitás, hiszen lehet valaki vonzó külsőre és mégsem szeretünk bele, tehát kell valami plusz, de ha nincs testi vonzalom, azon nem kell csodálkozni, hogy abból nem lesz soha szerelem. Viszont az fura, hogy plátói korszakod nem volt soha. Valamennyire a természetes érés része szerintem.

Valami a kisgyermekkorodban lett nagyon elszúrva.

#9

Plátói volt, de az nem szerelem, csak rajongás vagy esetleg korai szexuális vonzalom, de a szerelem ennél több, jóval több. Oké, plátói volt még 10-14 évesen, egyszer volt egy szemezésem ezzel a lánnyal, hát az valami kriminális volt - na ezt hiányoltam én a "rendes" kapcsolataimból, ott nem nagyon éreztem semmit, csak azt, hogy nem tudom vajon mennyire őszinte akivel vagyok, mennyire vagyok őszinte én, és miért nem érzek semmi mélyebbet amikor kellene.

Hát az biztos, hogy a taktikusan nagyjából jellem alapján választás tényleg nem működik, nem is próbálkozom ezzel már. Csak külső alapján se, valóban, bár azt még mindenképp kipróbálom mielőtt meghalok, márcsak azért is, hogy az vajon jobb-e? A kettő együtt meg... Talán 3-4 olyat ismertem akiknél mindkettő megvolt. Ebből az egyik házas, másik jóval fiatalabb /törvényességet suróló módon/, a harmadik japánban él. Na, jól beszoptam, ahogy mindig. A többiek akiket ismerek meg vagy külsőre vonzanak, esetleg jellemre, de sosem a kettő együtt. De nem is várok semmit, nálam mind a külsőm mind a jellemem minősíthetetlenül hitvány, így el kell fogadjam ezt.