Lehet még ezzel dolgom vagy csak spirituális hülyeség amit gondolok?

Ismeretség, barátság majd részemről szerelem lett amit ő nem viszonzott. Elméletileg akkor még benne volt egy csalódás letargiájában. Nem tudom hogy ez mennyiben járult a dolgokhoz. Lassan egy éve nem kerestük egymást. Lassan lassan kezdek ebbe beletörődni hogy nem láthatjuk többé egymást és nem beszélhetünk. Emlékszem hogy volt párszor olyan amikor megéreztem hogy rám gondol vagy beszélni akar velem. Ilyenkor megjelent a lelki szemeim előtt és szinte beszélt hozzám. Majd rá egy fél percre felhívott és mondta hogy előtte gondolt rám. Több esetben megtörtént. Kb egy hónapja történik az néha néha hogy a semmiből váratlanul megjelenik a lelki szemeim előtt, szinte látom hogy ott áll és rám néz. Sokszor az illatát is érzem az orromban. Olyan közel érzem néha őt mintha itt lenne. Most este is jött egy olyan érzés mintha belül jönne hozzám. Mintha lenne bennem egy út és valahol távol még de felém tart és olyan öröm érzés fog el mintha fizikálisan is eljött volna és itt lenne hosszú idő után. Annó amikor bemutatták nekem akkor is rögtön éreztem őt belül. Annyira tiszta és őszinte érzés volt amit nem váltott még ki senki belőlem. Mintha a lelke az enyémbe olvadt volna... Minden perc amit együtt töltöttünk boldogság volt. Mondhatom hogy életemben akkor voltam boldog amikor együtt voltunk. Aztán elsodorta másfelé az élet és különböző okok miatt meg is szakadt a kommunikáció köztünk. Lehet ebben valami hogy ilyen érzések törnek rám? Veletek volt már hasonló? Amikor éreztétek ilyen szinten a másikat aztán egyszercsak egy napon újra valósággá vált hogy ott van? Azt hiszem nem ok nélkül jelenik meg bennem. Soha senkivel sem történt ez csak nála. Ennek oka van úgy gondolom.