Külső kontra belső? Hülyeség a szerelemre várni?

Szóval van egy srác, abszolút nem teszik kívülről, kb 3 hónapja ismerkedünk. Mindent megtesz értem, segít, meglep, kényeztet, elvisel, dicsér, jó humor, isteni szex.

A külseje azonban nem tetszik, vannak olyan napok, amikor kifejezetten csúnyának látom. Kevés haj, vézna, vékony test, sápadt bőr, a fogai sem a legszebbek, mintha szürkék lennének - 37 éves, nem dohányzik, gondolom a kora miatt - de annyira szeret, látszik, mindent megtesz értem.

Előtte sportos férfiakkal ismerkedtem, csak olyan párom volt, aki izmos, figyel a hajára, jó állása van, drága autója.

Neki egy olcsó autója van és nem is tanult. Nem szellemi tevékenységet végez, mint én és az előző férfiak az életemben.

Egyről egyig kedvesek voltak - nyilván csak olyanokkal vagyon együtt - megtettek értem mindent ők is, de ez más.

Itt sosem kellene attól félnem, hogy megcsal mondjuk. Ez lenne a “taktika”? Legyen nem vonzó férfival, aki engem “szolgál”? Mert néha azt érzem, néha csicskaként akar szolgálni engem.

Nem tudok rá sajnos igazi férfiként tekinteni, egy erős kezű, férfias kiállású valakire. (Nem, nem azt várom, hogy agyon verjen.) Szóval a kémia, a vonzalom nincs meg. Eddig mindig olyan párom volt, akit minden barátnőm/ nő körülöttem irigyelt, az utcán is nagyon megnézték, még a férfiak is. Nem ennek élek, de hiányzik a szexuális vonzalom, a kémia. Enélkül nem működhet hosszabb távon, ugye? Őt senkinek sem mutattam még, rejtegetem szinte.

Köszönöm a normális válaszokat.