Miért ennyire rossz érzés, ha a másik nem érez ugyanúgy irántad? Miért olyan nehéz elfelejteni?

1. Ha a másik nem szeret viszont, nem voltatok együtt, akkor sose ismered meg igazáb a hibáit, mindig egy túlidealizált “eszmény” marad. Így mindig jobbnak fogod gondolni, mint azokat, akikkel szép lassan tönkrement a kapcsolatotok.

2. Zavarja az egódat, hogy nem tetszettél neki. Magadban keresed a hibát, mintha “kevés lennél” neki. Így nem csak az fáj, hogy nem vagytok együtt, hanem az is, hogy saját magadat értéktelennek érzed.

3. Lehet, hogy valójában vannak elköteleződési problémáid, vagy szeretsz szenvedni. Nekem pl. évek múltán tűnt fel, hogy azért tetszettek mindig “elérhetetlen” emberek, azért voltam állandóan plátóian szerelmes, mert valójában nem álltam készen egy kapcsolatra. Szerettem szerelmesnek lenni, de sokkal könnyebb úgy szeretni valakit, hogy nem vagytok együtt, csak a távolból kényelmesen szenvelegsz utána.

4. Folyton kínoz a “mi-lett-volna-ha” érzés, annyit kattogsz rajta, hogy nem tudsz továbblépni érzelmileg.

Én 9 éve szeretek így valakit a távolból.

Hozzátenném rengeteg barátom van, szerintem átlagos külsővel rendelkezem, ha sminkelek és kirittyentem magam persze sokkal kapósabb vagyok. Népszerűnek mondanám magam a férfiak körében, tanult vagyok, de ezek szerint valahol van egy "katt" az agyamban, mert ez egyáltalán nem normális.

Az első válaszolónak az 1. okát érzem a magaménak, aztán mégsem tudok tenni ellene :)

Hát, több oka is lehet, de:

- kevésnek érzed magad. Azt hiszed, hogy ettől "nem vagy elég jó", pedig az értéked nem változott, az más kérdés, hogy mindenki mást vár egy kapcsolattól.

- ezt az érzést fokozza, ha utána mással meg összejött neki és még inkább lehúz, hogy "bezzeg a Maris.."

- mazochista vagy és élvezed a szenvedést

- kötődési gondok, ahogy írták

A kitörést minden esetben segíti a zéró kontakt. Esetleg töröld is minden felületről! Ne keresd, ne kutakodj! Kezdj el barátokkal, családdal kimozdulni, élvezd kicsit az életet és találd meg magadban a jót!

Hát ez jó kérdés, viszont sajnos valóban így van...

Beleszerettem egy nőbe , aki nem akart többet tőlem. Rengeteget gondolok rá még mindig, és ilyenkor mosolyra húzódik a szám. Annak ellenére hogy tudom, bár kedvelt , de nem én voltam neki az igazi. Nehéz elfogadni ezt. Az is nehéz lesz hogy olyan nőt találjak , aki ezt az űrt képes betölteni.

😔