Mit tegyek, ha a pasi már az elején elbxssza a kapcsolatot?

Van egy pasi, akivel már régóta ismerjük egymást, tetszettünk is egymásnak, de nem volt semmi közöttünk, mert nekem volt párom. Amikor szingli lettem, adtam felé a jeleket, de (saját elmondása szerint) elég későn esett le neki, mert nem gondolta, hogy tetszik nekem (kissé önbizalomhiányos). A randikon minden jó volt, úriember volt meg minden, mindig ő írt elsőként, stb. Megbeszéltük azt is, hogy mindketten komoly kapcsolatot akarunk, bízhatok benne, be akar mutatni a szüleinek, stb. Neki egyébként nem volt még hosszú kapcsolata, csak pár hónap volt a leghosszabb, mert nincs sikere a nőknél.

Az első dolog, ami rosszul esett az az volt, amikor először együtt aludtunk, reggel el is ment, mert programot szervezett a haverjával… Pedig nagyon jó volt minden az éjszaka, láttam rajta, hogy teljesen odavolt. Meg amikor írok neki, akkor is van amikor normálisan ír, máskor meg 1-2-3 óra múlva csak. Aztán amikor áthívtam magamhoz, mindig késve jött, mert otthon is dolgozott. Volt hogy 2 órával később jött csak a megbeszéltnél, na akkor nagyon mérges lettem rá. Mondta, hogy sajnálja, jött ahogy csak tudott, higgyem el, hogy nem hazudik, nem csajozik mellettem, stb, még sírt is… Oké, kibékültünk, de másnap megint el kellett mennie, mert a mindenszentek miatt haza kellett utaznia a szüleihez. A hétvége alatt a haverjaival ment el valahova, utána nap meg délután 2 óráig aludt, aztán egész nap játszott a számítógépen. Én meg “vártam”, hogy mikor akar majd találkozni… Célozgattam rá, aztán már konkrétan rákérdeztem, hogy mikor láthatom újra? Annyit mondott, hogy majd megbeszéljük.

Tudom, még ki sincs mondva semmi, csak akkor is rosszul esik a viselkedése, én tök sokat gondolok rá, alig várom hogy hozzá bújhassak, ő meg mintha eszébe sem jutnék… Eddig akikkel randiztam valaha, alig várták hogy lássanak, lekaparni nem lehetett őket, ő meg… Nem tudom ezt mire vélni, de nagyon fáj ez a mellőzés, és nagyon gondolkodok azon, hogy inkább hagyjuk is ezt az egészet, mert nekem olyan TÁRS kell, aki igényli a társaságom, nem pedig a 65. helyen vagyok a listáján… Nem tudom mit csináljak… 30 körül vagyunk mindketten, azért nem kisgyerekek vagyunk már, hogy hébe-hóba járogassunk…