Mennyire igaz az a megállapításom, hogy a nők mindig az erősebbhez idomulnak? Akár párkapcsolat,akár az élet más területein.

Erős alatt mit értesz? Fizikailag erősre? Vagy a férfiasságra, magabiztosságra?

Egyébként szerintem hiába akarjuk emberként letagadni őket, az ösztönök bennünk vannak. szóval szerintem a vonzódásnak sokszor az ösztön az alapja illetve a meg nem magyarázható dolgok.

#7

nem az 1 vagyok. Én sem "idomulok", ha ezt kéne, már rég rossz (egyébként a szóhasználat is kissé szerencsétlen).

Akihez idomulni kéne, attól időben el kell búcsúzni. Nem biztos hogy rossz ember, de az viszont igen hogy nem egymást keressük.

#7

1-es vagyok.

Nem idomulok senkihez belsőséges kapcsolat miatt. Épp ellenkezőleg, azzal lesz belsőséges a kapcsolatom, akivel komoly önfeladás és komoly kompromisszumok nélkül is működik. És ne keverjük ebbe bele légyszíves azt, hogy társként alkalmazkodsz valakihez és csapatjátékos vagy. Idomulni azt jelenti, hogy valakinek az árnyékában élsz és eldobod magad egy darabját azért, hogy ő elégedett legyen, vállalva az ezzel járó kellemetlenséget anélkül, hogy ő is vállalná érted hasonló volumenben. Na ezt teljes mértékben kizárt, hogy csináljam. Egyébként igen, van párom, lassan férjem, vannak barátaim is, az is megkövetel néha alkalmazkodást. Tiszteletben tartjuk egymás határait és tudatában vagyunk annak, meddig van jogunk elvárni a másiktól, hogy igazodjon a mi döntéseinkhez.

Csúnyán szólva szimbiózisban élünk, addig maradok valakinek az életében, amíg mindkettőnknek jó. Ha nem, akkor próbálkozom egy ideig kialakítani ezt az egyensúlyt, de nem erőltetek semmit, nem várom el és tőlem sem várhatják el, hogy más boldogságáért a sajátommal feleljek.