Hogyan mondjam meg a fél éve ismert barátnőmnek, hogy az exével egymásba szerettünk?

Én a négyessel értek egyet teljes mértékben. Soha nem voltam még ilyen helyzetben, nem is akarok, de eléggé mélyen át gondoltam és át éreztem, főleg a lány helyzetét, mert itt ő van mélyen, és szegény nem is tudja mennyire lesz még. Akik azt javasolják hogy mond el és tedd meg amit szeretnél, azokkal sem értek egyet teljesen (annyiban igen, hogy legalább tisztán látna a lány és nem lenne hülyítve, de ha ilyen szerelmes és depressziós akkor azon se csodálkoznék ha kb idegösszeroppanást kapna ettől). Képtelen lennék azt javasolni hogy legyél vele, mert én ezt sehogy nem tudnám kiheverni csak x idő után, ha ez velem történne. Én az ilyenre alapvetően nagyon érzékeny vagyok, ezért nem biztos hogy szép tudok lenni. Első sorban én azt érzem hogy mentegeted magad hogy ez nem igazi barátság, és ha úgy teszed fel a kérdést hogy fél éve ismert barátnőm, akkor így fogalmazva jobb lesz, mert így mintha másabb lenne, kicsit jobban hangzik, mintha évek óta lennétek barátnők, tehát kevésbé leszel rossz a saját szemedben és másokéban, aztán magyarázkodsz hogy nem is igazi barátság.

Szép és jó dolog a szerelem, de ilyen áron? Más kárán? Más ember érzéseinek keresztül taposásán?

Tényleg mondvacsinált barátok vagytok, vagy most inkább tagadásba vagy mert jobban tetszik a tiltott gyümölcs?

Jogosan érzed hogy nem vagytok egy hullámhosszon, mikor totál depressziós a szerelemtől és nem szívesen hallgatod azt, hogy halálosan szerelmes abba akibe te is. Esetleg fel is mented magad, hogy ha a barátnőd talál valakit akkor már jó amit csinálsz? Pontosabban mondva kevesebb lesz a bűntudatod?

Mélyülj el, gondolkozz és érezd át ha tudod, hogy te szerelmes vagy az exedbe betegesen, és akit barátnődnek hiszel, az a hátad mögött azzal kavar akit a világon legjobban szeretsz. Szenvedsz, mert szeretsz valakit, és még azt sem érted miért kerül a barátnőd, majd az kitálal, hogy beleszeretett abba az emberbe akiért oda vissza vagy, és néha feltűnt jópofizni és úgy tenni mint aki a barátom. Hogyan reagálnál? Örülnél és gratulálnál,vagy elárulva éreznéd magad? Valóban nem normális ennyire ragaszkodni az exhez, ezt aláírom, de a szíve nem áll készen még az elengedésre, és neked most nyilvánvalóan könnyebb inkább kerülöd, tehát ez a legkézenfekvőbb megoldás hogy meg tudd tenni amit akarsz. Lehet hogy nekem van furcsa gondolkodásom, de nekem tabu a barátnőm választottja ha ex ha nem, főleg ha tudatában vagyok hogy én egy ilyen lépéssel tönkre tehetek egy embert (még ennél is jobban) jó pár évre, rosszabb esetben akár egy életre, hiába van esélye a pasinál vagy sem. Mentegethetem én magam hogy hááát az csak fél év volt, hááát nem is jöttek ki jól, hááát nekem igenis fontosak a másik érzései, és én ugyan nem vagyok önző, nem akarom én megtenni vele, de azért megteszem (és ha úgy fogalmaztál hogy mióta komolyak a dolgok köztetek, akkor arra következtetek hogy ti már együtt is vagytok, a lánynak meg jópofizol még csak ritkábban?).

Pláne annak tudatában hogy mekkora a választék. Pluszban nem hazudoznék ekkorákat, hogy elhitetem valakivel hogy megbízhat bennem, és vágnám át hogy jóban vagyunk, a barátnőm, aztán meg úgy hátba vágjam hogy padlóra kerüljön még jobban. Ez a lány iszonyatosan szenved és vergődik, és jössz rá még egy lapáttal te is. Remélem lesz a lány mellett valaki aki tényleg támasza, ki fogja segíteni ebből a hatalmas gödörből, őszinte emberekre, igaz barátokra talál, igaz szerelemre, akik nem azon lesznek hogy bántsák.

Teljesen egyetértek a 15.össel.

Ha szereti még, akkor ne mentegetőzz, hogy így meg úgy..

Ha valaki anmyira szerelmes, van, hogy hosszú évekig sír a másik után. Te meg még tennél rá egy lapáttal.

Én konkrétan, még ha már nem is szerette bármelyik barátnőm azt az exét, amelyik megtetszett, akkor is a csajjal beszéltem előbb és ha bámelyikük is azt mondta, hogy zavarná, ha vele lennék, akkor nem jövök össze az exével. Mert alap dolog egy baráttal szembe, hogy nem bántjuk meg, nem áruljuk el így...

,, kissé" elrugaszkodott példával állok elő, de nekem teljesen olyan mint egy car szappanopera, és a néző kiabálja a tv-nek a megoldást. 😃

Van benne egy gyönyörű, jól öltözött, okos vagy inkább rafinált, de önző nő, aki helyezkedő, manipulatív. Szabadidejében a kedvenc könyveit olvassa, hogy hogyan legyünk jó emberek, és hogyan legyünk tisztességesek. Egy szegény, cseléd lány, dolgos, senkit sem bántó, akivel valamiért barátkozik. Egy pasi, aki nagyon jól néz ki, jó a dumája, szép a foga, és akit mindenki akar, de buta mint a föld. A házigazda össze szűrte a levet a cseléd lánnyal, csak aztán rá jött a gazda hogy nem hozzá való, mert mégis csak egy cseléd, ő pedig marad, dolgozik neki tovább, mert betegesen szereti, és van egy barátnője ott, aki mellette áll mégis, és támogatja érzelmileg, legalábbis tettetésből. Időközben a gazda és a gyönyörű lány összeszűrte a levet, a cseléd lány szép lassan egyedül maradt, de a barátnő még mindig ott van hogy segítsen, hacsak néha is, és támogatja benne, hogy sírva mossa négykézláb a padlót, koszosan, fázva, fáradtan, lelki sebekkel. A végén kikerekedik a történet, hogy a barátnőnek hitt leány nem barát, mert őszinte nem volt, és pont arra mászott rá aki neki a világ, sőt megcsinálta hogy nem segített felmosni, inkább kiöntötte rá a felmosóvizet, így még mocskosabban, rongyosra ázva, a nő még keményen rá is lépett a kezére, hogy még az is fájjon. A cseléd lány ordítva sír a fájdalomtól és a megaláztatástól, és a gyönyörű lány fejét megemelve, megelégedve, boldogan hancúrozik, és tovább olvas. Bocsi. 😂

A 17esnek is igaza van, szerintem nagyjából jól elmagyarázta.

A kérdés már csak annyi, hogy lesz-e annyi a kérdezőben, hogy ezeket megértve helyesen döntsön.

Tapasztaltam már egysmást. De ez... Ez elgondolkodtató. Főleg az emberekről, a világról, ahol tart, és ahogy működik. Úgy gondolom nem véletlen hogy az emberek ennyire nem bíznak egymásban, a többiről nem is beszélve, vagy ezekről. Nekem ez az eset hatalmas tanulság, egy megdöbbentő történet. És hogy ez komoly?😯 Még a kérdést is alig akarom elhinni, hogy valakiben megfogalmazódik mindez. Lesokkoló és lehangoló. Viccnek is borzalmas, mérhetetlenül szánalmas, és az hogy valakiben ennyire ne legyen önbecsülés és tartás, hogy találjon magának egy független pasit hogy ezzel mást ne károsítson, mert mindenáron elérem amit akarok, mindegy ki szenved emiatt és mennyire. Nincs mérce. Nincs az hogy nekem hogy esne ha velem ezt tennék. Pláne hogy ezen ténylegesen valakinek át kell mennie. Őszintén sajnálom.

Vajon az ilyen emberek mint a kérdező, akik ilyen mocskosságokra képesek, vajon megkövetelik-e, hogy igazságosan bánjanak velük, az emberek, az élet, és tiszteljék, annak ellenére hogy ők nem azok? 🤔 Megfogalmazódik-e, hogy ha az élettől nem is így, hanem más formában kapja vissza amit ő csinált, akkor igazságosan kapja vissza, vagy elég jónak érzi magát ahhoz hogy azt gondolja az élet vele igazságtalan? Az univerzum, az emberek, a világ asszisztáljon, adjon igazat az igazságtalanságra, a képmutatásra, mások hátbatámadására?

Mondjon mindenki igent? 🤔🤡

Lehet empátia fogalmuk?🥺 Vagy abszolút nincsen se empátiájuk, se igazuk, se lelkiismeretük, és ha hibáznak is elvárják hogy akkor is nekik legyen igazuk? 🤔 Meg van-e az a képesség vagy vonal húzás, hogy ezt megteszem a másikkal, ezt nem teszem meg csupán emberszeretből? Vagy igazolást kell elvárni, kicsikarni, embereket kell manipulálni ahhoz, hogy ez egy normális dolognak legyen titulálva? Nekem ez nem menne.