Nők előfordult már olyan, hogy segítettél egy szeretett férfinak és hátbatámadott?

Volt.

Exem elég szerencsétlen típus volt, de jó ideig nem zavart, hiszen én sem voltam az a tipikus nagyszájú, nagymenő csaj.

Nagyon sok mindenben segítettem neki. BuTa közgazdászként (hiszen érezhetően lenézte a szakomat) én írtam meg jópár beadandóját villamosmérnök szakon.

Hála? Folytonos erőszakoskodás, üvöltözés, hiszti. Nem csalt meg, de ez a viselkedés épp elég volt, így is megviselt, ugyanis egy idő után már féltem és undorodtam tőle.

Még a mai napig segítek bárkinek szívesen, de vonzódni már nem tudok ilyen emberhez. :/ Szóval baráti segítség.

Mi köze van a szívességnek ahhoz, hogy nem úgy alakult a kapcsolat, ahogy tervezi az ember?

Normális értékrendű ember úgy ad ilyesmit, hogy nem vár érte semmit!

Hát figyelj, ez tényleg olyan, hogy aki folyton ad, azt nem becsülik, mert valószínűleg el is vár folyton és megalázó lesz. Ha adsz, akkor sose várd vissza, csak add azért, mert te szeretnél adni és ismerd meg, hogy mi az, amit ő is tényleg szeretne, ne pedig azt add, amit te szeretnél. Nagyon sok - főleg - férfi akkor menekül el (vagy aljasabban máshoz), ha úgy érzi, hogy ezt a folytonos adást nem tudja/akarja viszonozni, hogy valami versenyben van veled, amiben nem nyerhet, és hogy te csak neki élsz, ő meg nem tud csak neked élni, mert szeretne mást is csinálni... na meg ha nem is tudod, mit szeretne, akkor hogy nem is őt szereted. És akkor ott állsz, hogy te mindent megtettél, bezzeg ő... Az a kapcsolat működik, ahol nincs ilyen függés, hanem ugyanazok az önmagukban is értékes, önálló emberek tudtok maradni mellérendelt viszonyban, mint akibe a másik beleszeretett.

(Ezt nem azért írom, hogy nem volt szemétség tőle, hogy nem kommunikált, hanem hátba támadott, de ezt tanulságot érdemes belőle levonni.)

6.Több barátnőm, rokonom is így járt. Most megszámolva ez minimum 9 nő. Mindent ők csináltak otthon is munka után, közben semmi elismerés, meg kevés fizetés. De általánosságban meg itthon még mindig az megy hogy "a nők a pénzre hajtanak" "nem csinálnak semmit "magas elvárásai vannak a nőknek".

Ja a legközelebbi példa édesanyám, bár őt elvileg nem csalta meg apánk, de anyánk volt a hátszél, ő keresett többet, apánk vállalkozását is támogatta, főleg hogy vége felé kevés megrendelése is volt apánknak. Közben apánk folyamatosan lejáratta előttünk anyánkat, úgy bezsélt vele mint egy fogyatékossal, hülyegyerekkel. Ő volt a hurr durr családfő, de közben anyánk nélkül sehol nem lett volna. És ezt csak évtizedekkel később tudtam meg.

En meg azt hittem egy párkapcsolat arrol szol hogy egymast tamogatjuk vállvetve segitjuk mert az egyéni sikerek is csak minket visznek előrébb hogy magasabb szinten tudunk családot fenntartani stb.

Mivel a család nalam összetartást jelent, a szeretet pedig törődést stb

Neha az exem viszont hozzám vágott olyanokat, mikor pl segitettem neki oneletrajzot irni vagy találtam neki jo munkát hirdetesben stb hogy biztos azert segitek neki hogy haszonleső vagyok, meg biztos azert támogatom pl.kulfoldi munkában is hogy alám tegyen majd egy házat(amit megbeszéltunk amugy hogy felesben veszunk es fizetunk..)

Én meg csak pislogtam folytom hogy mi van?? Neki nem alap minimum az hogy segitem a párom?? Hanem akkor haszonleső a párom??

Voltak még sok ilyen jellegű elvi bajok a kapcsolatomban.

De korabbi exeimre is jellemzo hogy köszönöm az ugy kanyarban nincs.

Viszont meg semmit nem kapok. (Engem nem protezsált egyik sem, nem támogatott anyagilag sem egyik sem)

Én mar szánt szándekkal.nem akarok segiteni. De lecopyzzák az ötleteim motivációim ambícióim. Így is lopnak tolem nagyon sokmindent. Pénzugyi ötleteket, mindent is.

Segítek tehát akkor is, ha nem is akarok.

Nem tudom mikor lesz egyszer olyan barátom aki nem versenyzik velem hogy ki halad elorébb, kinek van több penze, ki a sikeresebb, hanem bajbn rosszban gödörben igenis odaáll es segit kimászni, ha ki nem húz.

Javqrészt használnak aztán feljebb lépnek es aztán eldobnak mimt egy rongyot.

Segiteni nem szabad. En ezt tanultam meg.

Párkapcsolatban a másik bőrét húzzák le és maguknak kaparják a gesztenyét.

Nem azt mondom hogy szívok egy normális családi háttérrel, es rendes erkolcai normával, de ha bűnöző vagy hasonlo családba születtem volna akkor biztos hogy nem ez menne a párkapcsolataimban, hogy en szeretve támogatok, akkor is nyújtok ha nem akarok, mások meg lecopyznak, meg lehúzzák rólam a bőrt is aztán szeva'.elmult a szerelem. Mert nekik nem ez a szerelem. Hogy egymást segítjük..

Mi a szerelem család a mai világban tenyleg?

Egy barátomnak(férfi)én nő. lelkitámasza voltam,segítettem neki,meghallgattam,mellette voltam,fájdalmát átéreztem stb. Emberileg ahogy csak lehet vele voltam.

Kezdet jobban lenni újra lett benne élet erre letiltott,nem kíván beszélni velem.

Nekem ez fáj azok után amin keresztül mentem vele.

6: ezek szerint nem én vagyok az egyetlen naiv nő a világon...

8: "En meg azt hittem egy párkapcsolat arrol szol hogy egymast tamogatjuk vállvetve segitjuk mert az egyéni sikerek is csak minket visznek előrébb hogy magasabb szinten tudunk családot fenntartani stb."

én is azt hittem, hogy a közös jövőnkért, a családunkért dolgozunk mindketten, és, hogy egymást segítve elérjük a céljainkat. Ehelyett, mint ahogy te is írtad, az exférjem magának kaparta ki a gesztenyét, csak az a baj, hogy én is "elég rendesen kivettem a részem a kaparásból, csak épp gesztenye nem jutott"

(7. voltam)