Miért hagyott el a férfi, aki elmondása szerint imádott és én vagyok neki a nagybetűs NŐ? (többi lent)

Én29, Ő33. Hónapok kellettek neki, hogy megbizonyosodjon róla, hogy nekem ő tetszik. Egy nap elkérte a telefonszámomat, miközben nálam fizetett és elhívott randizni. A negyedik randin feküdtünk le egymással. Minden nap ő keresett. 10ből 8x, ha most összeszámolnám, az átlagot.Nem volt nap, amikor ne hívott volna fel, naponta minimum 3x felhívott, de lehet még keveset is mondtam. Folyton kereste a lehetőséget, hogy lásson, pedig van egy 5,5 éves kislánya, akit egyedül nevel, mert a felesége akivel 12 évig volt együtt, szülést követően, agykárosodást szenvedett szegény. Mivel a gyereket egyedül neveli és mellette dolgozik és még építkezik is, elég nehéz beillesztenie a napjaiba engem, de amikor csak egy 10perce volt is, hogy oda érjen az oviba, ő akkor is keresett, hogy nem e jöhetne fel egy kávéra, hogy lásson. Nem volt egy ghostingolós pasi. Értelmes és érzelmes, őszinte férfi. Felesége tragédiája feldolgozása után,volt egy kapcsolata, egy évig, ahol ő volt a szerető, de a nő nem hagyta el a férjét miatta. Ezen a két komolyabb érzelmi kapcsolaton kívül, csak néhány próbálkozása volt, amik nem jöttek össze. Én nehezen kezdtem el megnyílni, mert előtte elhagytak, és nagyon váratlanul ért. Felhúztam egy falat, amit ez a férfi leakart dönteni,mert azt mondta, nagyon jól érzi magát velem, hogy imád, hogy kezd kötődni és ragaszkodni, fura ha nem alszom vele, hogy összeillünk, közös az értékrendünk,hogy bennem megvan az a plusz, ami neki kell egy nőben, hogy én vagyok a nagybetűs Nő számára, hogy eltudná képzelni velem a jövőt, és mikor egyszer megkérdezte tőlem, hogy szeretem őt? azt feleltem, hogy elkezdtem érezni iránta. Azt felelte rá, hogy hasonlóan érez ő is. Arra kért, hogy csak egy kicsit tartsak még ki, és hamarosan már az új házba fog hívni, nem oda, ahol most él.(egy kétgenerációs házban él a kislánnyal,ahol a másik lakrészben az anyósa apolja a feleséget, aki sajnos már semmit sem tud a külvilágról). Arra kért, hogy kicsit tartsak még ki. És most erre ő megy el... Nem értem. Olyan kapcsolat alakult ki közöttünk, amit még senkivel sem éreztem. Erre egyszer csak megkérdezi tőlem, hogy én mit érzek valójában iránta? Válaszolok neki. Majd csend. Te nem érzel így? kérdezem. És nem a válasz. Hogy nem érez így, ha imádott és tervezett velem, és azt mondta, hogy bennem minden megvan amire vágyik egy nőtől? Azt megértem, hogy ilyen rövid idő alatt még nem szerelmes, hiszen a találkozásaink minősége kevés ahhoz, hogy belémzúgjon. Egy kisgyerek elé nem állhatsz oda, akinek az anyja a másik oldalon a világáról sem tud, és lányom, ő az új barátnőm. Persze ismertem a kislányt, elkezdtünk összeismerkedni, de még nem a barátnő verzió volt előadva. Ezért általában meseolvasás után mentem át hozzá és aludtam ott,majd reggel mentem.Vagy ő jött, amikor épp volt egy pici szabadideje. Aki iránt nem érzek semmit, az iránt nem fektetek be energiát. Azt gondolom, hogy nem hagyott időt nekünk, hogy tovább fejlődjenek az érzései. Hogy is hiányozhatnék neki, ha napi szinten 3x4x is felhívott és mindig azt akarta, hogy este vele legyek? Érdekes, hogy hónapokat öltött abba, hogy felmérje a terepet, de 2 hónapot sem érdemelt a kialakuló kapcsolatunk. Érdekes, hogy állítása szerint semmit sem érez, de míg együtt voltunk, csodálatos volt velem, és imádott. Arra kért, hogy lehet időre lenne szüksége, de ha valaki nem szerelmes, minek neki idő? Aztán elküldtem, hogy menjen. Vagy 4x szóltam rá, hogy menjen már!! És még mindig ott állt, ült, mászkált fel alá. Azt mondta magáról,hogy tiszta hülye vagyok, miért van bennem ez a gát, ha amúgy minden jó velem? Ez 4 napja történt. És én szeretem. Megőrülök, hogy nem hallom a hangját. Hogy bírja ezt, amikor minden nap rengetegszer hívott?! El vagyok keseredve. Sok fiúval ismerkedtem már, egész sok párkapcsolatom is volt. De ilyen eggyéválást még senkivel sem éreztem. És tudom, hogy ő is érezte azt,amit én.