Mennyi időnek kellett eltelnie, hogy rájöjj, a párod az igazi vagy egy nagy szerelem az életedben?

Számomra egyértelműen az a pillanat volt, amikor a frissen műtött, lebénult kutyámmal a kocsiban szegte meg az összes létező kresz szabályt (“költői túlzás”, nem vezetett állat módjára, de nem nevezném sétakocsikázásnak sem), mert ha nem értünk volna oda időben, nem tudják felvenni a kórházba, és sehol máshol nem tudtak volna minket fogadni. Beadtuk, utána egymás vállán sírtunk a rendelő előtt… nagy nehezen hazaértünk, első dolga volt megnézni, mennyit kaphatna a cuccaiért, pedig szóba sem hoztam ilyesmit. Nagy gamer a drágám, az évek munkájával felépített gépét eladta volna minimál áron, csak minél hamarabb legyen pénz az ÉN kutyám kezelésére (végül nem kellett eladnia semmit, a családjaink tudtak kölcsönadni).

Ekkor még egy éve sem voltunk együtt. Ma már a férjem, a kutyámmal azóta is imádják egymást, sosem felejtem el amit akkor értünk tett.

Akkor tudatosult bennem úgy igazán, amikor cirka 2,5 hónap után tiszta szívből, habozás nélkül, igent mondtam neki a lánykérésre.

Addig "csak" azt éreztem, hogy nagyon szerelmes vagyok, életemben először, és ez most nagyon más kapcsolat lesz, mint az addigiak. Jó volt a megérzésem. Tényleg más. Olyan amilyen még soha nem volt. Azóta már rég hazasságban élünk, lassan 12,5 éve együtt vagyunk:)❤️

Soha. Bennem az került megerősítésre, hogy rengeteg nőbe tudnék szerelmes lenni, és mind elmúlna max pár év alatt. Nincsen egyetlen igazi, hanem nagyon sok a nagy Ő. Az ember pedig csak addig monogám, amíg szerelmes, és nem telepszik meg egy helyen, egy ember mellett.

A királyfi és királylány mesélye nagyon szép, csak nem valóság...

Első találkozás előtt.

A megbeszélt randi időpont mégsem lett volna neki jó, csak elfelejtette, viszont inkább eljött az első randinkra és a másik dolgát mondta le.

Azóta összeházasodtunk és útban van a gyerek is, bár még korai ezt mondani.

Az első találkozásunkkor (még nem randi volt, akkor ismerkedtünk meg, baráti körön keresztül) már világos volt számomra, hogy ő a nekem való pár. Kb a bemutatkozástól kezdve egy hullámhosszon pendültünk, halálra idegesítettük a többieket, amikor kórusban szólaltunk meg teljesen véletlenül (azóta erről csak azért szoktunk le, mert már kb gondolatolvasók lettünk :D ), és rendesen rossz érzés volt elköszönni tőle a rendezvény végén. Soha ilyet még nem éreztem senkivel, és azt tudtam, hogy ő más. Én vállalom, hogy ez szerelem volt első látásra, szóval ezt az opciót jelöltem meg a szavazásban, de nyilván nem csak a pillantások számítottak, hanem a teljes napi interakció kettőnk között :)

Nyilván nem tudom megmondani, hogy a jövő mit hoz, de már több, mint 8 éve vagyunk együtt, 2 gyerekkel, házasságban, egyelőre azt érzem, hogy még mindig jól döntöttem és még mindig ő az Igazi számomra.