Nincs ideje rám?

Megpróbálok mindent elmesélni, elég hosszú történet. Még a gimnáziumban ismerkedtem meg egy lánnyal 3 évvel ezelőtt. Jelenleg 20 évesek vagyunk mindketten. Egy baráti társaságban voltunk és nekem eléggé tetszett, na de rólam tudni kell hogy nagyon zárkózott fiú vagyok és piszkáltak is a gimiben. A lany pedig ugyanilyen mint én. Így soha nem volt merszem odáig eljutni vele hogy színtvalljak és el is hívjam valahova. Igaz utólag megtudtam egy barátnőjétől hogy neki elmondta hogy én is bejöttem neki, de ugyanúgy mint én ő se mert nyitni. Végül a lány meg is unta az örökös piszkálódást és ott hagyta a gimit. Így 3 éven át nem beszéltünk, csak nagyon ritkán. Én pedig teljesen magamba roskadtam, pszichológusnál kötöttem ki és most vagyok abba a szakaszba hogy már kedzem összeszedni magam.

Felvettem újra a kapcsolatot vele, igaz hogy néha néha beszéltünk azért a külön töltött évek alatt, de max csak félévente beszéltünk. Aztán kb. 2 hete elhívtam hogy találkozzunk, szerencsére igent mondott rá és meg is történt. Na de ez a találkozó nem úgy ment le mint egy randi, mert elég fura is lett volna hogy 3 év múlva rögtön ezzel jövök. Jól éreztük magunkat és sokat is beszélgettem vele. Megtudtam hogy így az életbe ő se nagyon ment tovább mint én. Nincs párja, barátai sincsennek nagyon (csak úgy mint nekem). Mindketten nagyon introvertáltak vagyunk és zárkózottak.

Jelenleg arra törekszem hogy minél többet találkozzunk, de itt kezdődött a probléma. Eléggé elfoglalt a tanulással (nem sokára vizsgái lesznek) és a családja miatt sincs annyi szabad ideje, amit én teljesen megértek. Most nagynehezen rávettem hogy találkozzunk már legalább 1 órát a hétvégén. Most volt a születésnapja és arra gondoltam hogy jegyeket veszek neki az egyik kedvenc előadására. Viszont alapból úgyírt hogy ok találkozzunk meg minden, de utána nem sok ideje lesz, de ugyanakkor nem azt érzem hogy lekoptatna, mert pl. teljesen magától mondta hogy majd tavaszi szünetben csináljunk már valamit és találkozzunk. Csakhogy addig 3 hetet kell várni és én nem bánnám ha azért addig találkoznánk még. Na most a héten találkozunk, az előadás meg jövőhéten lesz, de alapból félek hogy rossz ötlet volt jegyeket venni, mert nem fog eljönni mondván hogy nincs ideje vagy ilyesmi.

És egy hét kivételével heti egyszer találkoznék vele a szünetig, de pl. mi lesz utána? Mert a vizsgái is csak májusban zárulnak.

Arra gondoltam hogy szépen építkeznék a találkozásokkor, de ez így esélytelennek látszik és félek attól hogy megint csak egy csalódást szedek össze és visszaesek abba a gödörbe amiből épp kimásztam.

Sajnos pszichológusok is megállapították hogy az átlagnál sokkal érzékenyebb vagyok és hogy az érzelmeimet nem tudom kordában tartani, s ezen nem lehet változtatni, csak együttélni vele. És most megint az az érzésem van hogy megint az érzelmeim csapdájába estem és megint csak hülyét csinálok magamból hogy aztán ismét összetörjek megint. Sajnos ezt már többször eljátszottam és egyszerűen nem tudom elhagyni ezt.