Hogy tekintetek vissza a véget ért párkapcsolatokra? Mint kidobott idő, vagyis elcsesztetek x hónapot/évet az életből, talán jobb ha meg sem történt volna vagy jó szívvel gondoltok rá vissza?

Ha leírnám őszintén mit tennék azzal a pár nővel aki átvert, kapnék egy állandó hotelszobát szegeden a csillagban.

Így maradnak az álmok, hátha egyszer valaki más majd megteszi velük.

28F incel.

Magára a kapcsolatra jó szívvel gondolok, mert ami utána jött (magány, egyéb magánügyi gondok), az rosszabb volt.

Amire nem tekintek jól, az a szakítás, mert szinte mindig igazságtalannak éreztem. Mondanám, hogy rosszat kívánok nekik, de ahogy látom, egyiküknek sem sikerül az élete nélkülem sem, más férfival sem (már ha van, mert nem mindig), szóval veri őket az élet amúgy is, akár rosszat akarok nekik, akár nem, de nyilván nem.

Kidobott idő, jó kérdés... inkább abból a szempontból, hogy a hibákat ki lehetett volna javítani és pl. ma már házasok lennénk gyerekkel. De könnyebb mindent eldobni.

Is-is.

Jó hogy már végük van.

Legalább addig is volt barátom es szerelmi kapcsolatokban voltam és nem egyedül.

Igy tekintek vissza.

Eeltölthetnék 4 évet egyedul is meg egy pasival is. Akkor inkább már az utóbbi.

Van olyan kapcsolat, amire jó szívvel gondolok vissza. Hozzá tett ahhoz, aki ma vagyok. Ezeket a kapcsolatokat, bár okkal értek véget, nem sajnálom. Örülök neki, hogy az életem részei voltak.

Más kapcsolatok meg, hát.. :D Inkább időpazarlásként tekintek rájuk. Volt, amiről már a kezdet kezdetén tudtam, hogy felesleges, de jobb dolgom nem lévén mégis benne maradtam. Kár volt. Pl tudtam, hogy felvettek egyetemre, tudtam, hogy el fogok költözni otthonról, de azért az érettségi utáni nyáron még összejöttem egy pasival, akivel aztán megpróbáltuk tovább erőltetni a dolgot a távkapcsolatban is. Nem kellett volna, és én ezt tudtam előre is, de mégis belementem, mert miért ne adjak ennek is egy esélyt. Aztán persze én sérültem, cserébe csomó lehetőségről lemaradtam (pl gólyatáborba emiatt nem mentem el, csomó egyetemi bulit, ismerkedős estet hagytam ki, nem is lettek később már az egyetemen így barátaim, mindenki klikkesedett addigra, mire mi már szakítottunk, onnan már nehéz belépni egy csoportba). Ezt pl bánom és totál időpazarlásnak érzem.

Nem gondolok rájuk, nem véletlenül értek véget. Ha a jelenlegi kapcsolatomnak vége lesz, hát... Azt hiszem, sokat tanultam belőle.

N