Sok ideje nem tudok továbblépni egy nő miatt. Nagyot hibáztam. Mit csináljak?

"Aztán akaratomon kívül muszáj volt lemondanom a randit"

Mi volt az ami miatt lemondtad a randit?

És ezt elmagyaráztad neki részletesen?

Szerintem nálad van valami más is a háttérben amit nem írtál le. Írok egy két példát ami sokszor elő szokott fordulni:

- Amikor egy férfi olyan szinten függ a családjától hogy a nő csak annyit érzékel az egészből hogy a többiek mindig fontosabbak, mint a vele való párkapcsolat.

Mint amikor valaki elvált és vannak gyerekei, és az exe is folyamatosan utasítgatja, rángatja ide oda a férfit, hogy ne is legyen ideje egy új párkapcsolatra.

- Vagy amikor a férfi szülei állandóan kitalálnak különféle munkákat csak a gyerekük ne távolodjon el tőlük, ne legyen saját magánélete. Állandó betegeskedés is ilyen amibe pszichésen lovalja bele magát a szülő csak hogy a gyerek ne távolodjon el tőle, ne a párkapcsolata legyen az első.

- Vagy ilyenek a munkamániások, karrieristák, sportfüggők stb akik mindig lemondják a randit mert ezek fontosabbak mint az adott nő.

Úgyhogy nálad is gondolom van valami a háttérben ha már ezt írtad?:

"Kérlek írjatok bármilyen tanácsot a költözésen kívül mert az családi okok miatt lehetetlen."

Hát figyelj...voltam az a nő akivel azért nem akart pasi komolyabbat, mert volt más aki fontos volt neki (részleteket nem tudok), nyálasan fogalmazva "akié a szíve volt". Szar volt. Hiába tetszettem neki, mint nálad ez a csaj, nem én voltam a fejébe. De megtanultam, hogy olyannal nem érdemes a saját magam érdekében foglalkozni akinek egyértelműen nem én kellek.

Azt írod szerelmes vagy. Női oldalról nézve egyszerűen csak nem kellett eléggé. Az egód, a sérelmeid fontosabbak voltak. Nem tudtad félretenni őket.

Én is azt éreztem volna, hogy nem vagyok elég érdekes. Ha az lennék akkor ezeke félre tudnád tenni.

Amikor engem annyira érdekelt (pont az említett férfi), akkor (miután volt egy félreértésünk és mind a ketten hülyén viselkedtünk) én képes voltam a félelmeim, a gátlásaim félretenni. Életemben nem féltem annyira, mert teljesen meg kellett nyílnom, kiszolgáltatnom magam érzelmileg, megnyílni valakinek akinek tudtam (vagy sejtettem) hogy nagy valószínűséggel hülyeség, mert ha tiszta szívéből engem akarna, már tudnám. De úgy éreztem ő értékesebb annál, minthogy a saját félelmeim, hülyeségeim miatt elveszítsek egy esélyt.

Neked sorry de az egód és a sérelmeid ezt nem írták felül és most realizálod, hogy mit vesztettél.

Önvizsgálat, önreflexió, konklúziól levonása, elfoglaltság és hosszú idő alatt továbblépés.

#3:

De ha semmi nem változott az életedben a szüleiddel kapcsolatban, akkor kár is agyalnod azon hogy mi lett volna ha....

A végeredmény mindig ugyanaz lenne. Senki nem mondja hogy ne törődj a szüleiddel, csak kell tudni határokat húzni. Így sosem lesz valódi magánéleted, mert a szüleid életét fogod élni, nem a sajátodat (nem azt mondom hogy ne segíts nekik!).

Másik nővel is ugyanez lenne a probléma egy idő után. Ha ez a csaj már rájött hogy mi lesz a gond a veled való párkapcsolatban hosszabb távon, akkor úgysem fog visszajönni, hacsak nem látja rajtad hogy nagyot változtatnál az életeden. De te ezt nem akarod, úgyhogy nincs is nagyon mit agyalni ezen (azon kívül hogy egyébként megértem a problémádat az idős szüleim miatt).