Igaz amit írnak állandoan ha 1 házas férfi beleszeret a szeretőbe akkor ottnhagyja a feleségét?

Szerintem személyfüggő. Van, aki még szerelem hiánya nélkül is elválik és olyan is, aki szerelem/fellángolás mentén se. De általában ja igaz, hogyha tényleg szerelmes, akkor elhagy mindent és mindenkit mögötte a másikért simán.

Nem igazán. Szeretők jöhetnek, mehetnek. Egy korrekt, megbízható férj/feleség nehezebben pótolható. EZ nyilván abban az esetben, ha nincsenek fasírtban.

Persze olyan is van, nem kevés. Írhatjátok hogy ilyen nincs, meg csúnya dolog, de minden eset egyedi. Most hirtelen elég sokat össze tudtam számolni, amiről tudok. És igen, legtöbbjük azóta is boldog, összeházasodtak a "szeretővel" , stb. És a volt feleség is köszöni jól van, új pasijával, férjével. Rövid az élet ahhoz, hogy azt tartsuk szem előtt mi etikus, sablonos, és mit szólnak mások, főleg ha mindkét félnek jobb így, őszintén, szerintetek miért jobb "elviselni" egymást egy életen át, mint továbblépni??

Nem a tovabblepessel van a gond, ugy is megelehet ezt tenni, hogy nem bantjuk a masikat...

Volt valaki, akibe nagyon szerelmes voltam. Azzal mentegettem, hogy mindent vesztene, ha elvàlna, leginkább a gyerekeit, otthonát. Ez túl nagy àr lett volna értem. De pont emiatt hittem benne, hogy szeret. Amikor elvált, tényleg mindent elvesztett. Csak éppen nem miattam vált el, hanem valakiért, akibe beleszeretett.

#35: Gyakori az, hogy egy férfi elválik azért, akibe beleszeretett. De szerintem szinte sose válik csak a 'szabadságáért', tehát azért, hogy egyedül legyen és kötetlenül kereshesse az új párját. A nőknél ez gyakrabban előfordul:a nő válik- gyerekkel is- azért, mert nem jó a házasság, majd amikor már egyedül van, jön egy új férfi, akivel összejön és élnek boldogan. Nálad is ez történt: lépett, amikor igazán szerelmes lett, mindent beáldozva, amit kellett... Remélem, megtalálod vagy már meg is találtad azt, aki mindent beáldoz azért, hogy veled lehessen- és bízzunk benne, hogy ez a 'minden' igazából semmi vagy nagyon kicsi. Mert nem az 'elveszített cucc' nagysága a lényeges, hanem az, hogy hajlandó lenne érted elveszíteni.:) Értem is 'feláldozott' mostanában sokat egy férfi, de ez 'csak' anyagi áldozat volt, érzelmi kapcsolatokat ( család, gyerek, stb) nem kellett feladnia, sőt ezek még meg is erősödtek, mióta új kapcsolatban él. Tehát sok-sok milliót veszített, de érzelmiekben nyert. De ez csak mázli, nyilván nehezebben lép az, aki a feleséggel közös panellakás felét kell hogy ott hagyja a gyerekekkel együtt, az új szerelemért cserébe.

Szerintem a válálasok zöme így kezdődik. Hogy az egyik fél szíve már másé. Vagy mindkettőé. Különben kényelmesebb nem elválni. Most őszintén, nem így van? Persze vannak kivételek mikor tarthatatlan állapot együtt maradni pl egy agresszív vagy alkoholista házastárssal.

36-os, én már csak az érdekben hiszek. Velem is baj van, nem tudok szeretni, mert ha egyszer megszeretek valakit, az majdnem örökké tart.