Van be nem teljesült szerelem sztoritok?

21 éves koromban volt egy lány, akivel itt összevesztünk valamin, aztán kiderült hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk. Először csak itt beszélgettünk aztán, msn-en, webkamera,aztán volt hogy felhívtam.

Sajnos foglalt volt,de szerelmes volt belém. Viszont sose találkoztunk. Ő Szabolcsban lakott, én pedig Pesten.

Na meg a barátját párszor kidobta, az meg mindig visszasírta magát. Az a se veled-se nélküled dolog kicsit megölt, amikor kezdtem reménykedni és mindig jött a pofon.

A szüleim eléggé elszegényedtek, egy ideig fűtésünk se volt, mert anyám felhalmozott egy hatalmas gázszámla tartozást.

Évekkel később valahogy megint elkezdtünk beszélgetni,de bennem ott volt a tüske és igazából nem tudtam, hogy igazi volt-e az egész közöttünk.

A végén ellöktem magamtól és képbe került egy következő fickó. Ami akkor teljesen padlóra küldte az önbecsülésemet.

33/F

Még 15 évesen találkoztam egy fiúval egy koncerten. Nagyon vonzónak találtam. Kiderült, hogy ő messze lakik tőlem (kb.140 km). Én azt gondoltam, hogy ez áthidalható probléma, havi-kéthavi találkozásokkal kihúzzuk érettségiig, aztán már összeköltözhetünk.

4 hónap alatt egyetlen találkozót sem sikerült összehozni. Voltak próbálkozások, de a szombati randit rendszerint péntek este mondta le. Egy másik fiú viszont elhívott randizni. Így "szakítottam". Utána még beszéltünk néha. Elkezdtünk levelezni. Rendes, hagyományos, postai, kézzel írt levelek voltak. Minden nap kalapáló szívvel nyitottam ki a postaládát.

2 év elteltével találkoztunk. Csodálatos este volt. Nem történt köztünk semmi, de így is nagyon romantikus volt.

Folytatódtak a levelezések. Én eközben újra beleszerettem. Egyszerre volt fantasztikus és gyötrelmes időszak. Kb.fél év múlva nekem lett egy kapcsolatom. Meg neki is lett barátnője, így eltávolodtunk egymástól. Aztán egyszercsak felbukkant. Méghozzá nagyon kényes időszakban bukkant fel. A barátommal épp krízist éltünk át. Én érettségire készültem, ő meg pályakezdő lett. Kevesebb figyelmet kaptam a barátomtól, mint amennyire szükségem lett volna. És ekkor táncolt be a képbe ez a plátói fickó. Másfél évig ment ez így. Jól esett, hogy két irányból jön a figyelem. A másik fiúval semmi nem történt közöttünk. Levélben, aztán msn-en tartottuk a kapcsolatot. De találkozni csak másfél év múlva találkoztunk újra. Ezen a találkozón megpróbált rávenni, hogy szeretkezzünk. Pedig tudta jól, hogy foglalt voltam és neki is volt egy végtelenül kedves, odaadó és gyönyörű barátnője. A problémákkal együtt én nagyon szerettem a barátomat, nem akartam őt megcsalni, nem akartam fájdalmat okozni. Bár nagyon vonzódtam a plátói pasihoz, annyit engedtem, hogy megfogja a kezemet. De már ettől is mocskosnak éreztem magam. Ezután a plátói fiúval megszakítottam minden kapcsolatot. A barátommal tiszta vizet öntöttem a pohárba, elmondtam, hogy a másik fiúval kézenfogva sétáltunk a Körúton. (Bárki láthatott minket, nem akartam, hogy mástól hallja vissza). Őrült nagy mázlim volt, nagyon megértő volt a barátom. Talán ő az egyetlen ember, aki elhiszi nekem, hogy más nem történt a másik fiúval. És azt is értette, hogy több figyelemre van szükségem. Azóta már házasok vagyunk, van 2 szép gyerekünk.

A másik fiúról nem tudok semmit. Kb.10 éve beszéltünk utoljára. De nem is fontos. Nagyon nagy csalódás volt nekem, amit művelni akart. Nem gondoltam róla, hogy ennyire aljas.

Igen egy napot voltunk csak egyutt de abban minden benne volt, többesben haverok buli fanta utazások, rengeteg nevetés irtó helyes, ugy érzem mintha egy napot éltem volna csak es az életem többi napja (364 nap/év) ehhez képest sivatag üres.

(De véletlen volt az egész a nevem se tudja)

Ez a beteljesületlen szerelem általában középiskolás korban jellemző. Abból volt pár.

Később a főiskolán még volt egy, utána nem.

Tipikus gólyatáboros sztori. Viszonylag jómódú lány, meg én a szakadt proli gyerek. Volt barátnőm, de csak hétvégén találkoztunk. Nem volt egy ideális kapcsolat, ezért is nyitottam a lány felé. Neki is volt egy idősebb barátja, egy tipik kocka, aki odáig volt a lányért, de neki nem jelentett sokat. Tetszett a lány , és hogy hasonlóan gondolkodunk a világról.

Mély beszélgetések, egy romantikus este és egy átvívódott nap után megbeszéltük, hogy nem megyünk tovább. Mindketten tartottuk a tisztes távolságot egymástól, szóval nem lett belőle semmi.

Azóta is furdal a kíváncsiság, hogy ha akkor és ott összejövünk, meddig tartott volna.

Egy iskolai (egyetemi) szervezett 1 napos utazasra mentem. Persze tanároknak volt főként, az egész országból, csak diákok is mehettek. Már fent voltam a buszon,mikor felszállt egy férfi. Nem hülye tini voltam már, de ekkor megállt az idő is. Szerintem kb a szemem is fennakadt. De neki is. Mellém ült, és egész nap együtt voltunk, nem érdekelt senki es semmi más, szinte nem is láttam a többieket, pedig tudtam hogy a saját tanárok kissé ferde szemmel nézik ezt. Nemcsak hogy irtó jóképű, fiatal kora ellenere már Dr meg docens volt, de teljes összhangban voltunk.

Este hazakísért, ugy csókolt mint egy álom, se előtte, se azota nem éreztem így, teljesen mashogy hatott. De csak a kapuig kísért. De ő volt az, akihez akár másnap hozzámentem volna.

Utána egy ideig még leveleztünk, akkor még iwiwen, én többször kérdeztem nem jár e Pesten, mert találkozhatnánk, de mindig azt mondta nem, amit mondjuk nehezen hittem el. Aztán egyszercsak láttam az adatlapján hogy házas. Úgy megviselt mint egy szakítás.

Többet nem írtunk. Azóta nem tudom mi van vele, facen nem tudom megkeresni, túl gyakori neve van.

Közös baráti társaság, párom egy haverja.

A legelső pillanattól letaglózott, isten tudja miért és azóta sem tudom, azt is tudom, még egy ilyen nem lesz az életemben. Max hasonló.

Volt egy kis idő, amikor mindent dobtam volna félre.. De sosem beszéltünk erről.

Aztán éltük az életünket, hosszú ideje nem találkoztunk már, mikor újra összefutottunk, és el is felejtettem ilyen téren, el is akartam felejteni. Ekkor mikor újra találkoztunk, megbántott eléggé a viselkedésével. Aztán egy ponton mégis éreztem újra azt az észveszejtő kémiát, hogy megállt az idő, és nagyon sok mindent.

Azt sosem tudom biztosra az ő oldalán ez az egész mi volt. Azóta sem találkoztunk, és talán ő is direkt kerül azóta is el. De jobb is így minden szempontból.