Meddig normälis dolog a kapcsolatfüggöseg?

Ket eve tart a kapcsolöatunk, együtt elünk. Az ex-ferjemtöl van 2 gyerek, ök velünk elnek. A kisfiut (3 eves) egyszerüen imädja, a kislänyt mär nem annyira, de komoly gondok ott sincsenek. <nagyon-nagyon felek hogy elveszitem öt! Pedig meg van neki minden engedve, akkor jön-megy amikor akar, dolgoznia nem kell - en nem keresek rosszul, eltartom.Meg azt is hallgatolagosan tudomäsul vettem/elfogadtam, hogy idönkent szüksege van kalandokra, egyedül diszkreciot kertem töle, ezt tartja is. De ha dühös, vagy ha tulsägosan "jol mennk a dolgok", sokszor mondja, hogy ö elmegy, elköltözik, itthagy. Ilyenkor ugy erzem mitha kest szurna a szivembe. Bärmit megtennek hogy maradjon! Arrol a kinzo feltekenysegröl mär nem is beszelve ami ilyenkor a mäsik potenciälis nö miatt elfog! Az, hogy lefekszik vele oke, de hogy elvegye a päromat, kiturjon a helyemröl - na, azt mär nem! Ennek ellenere sokszor elöfordult mär, hogy vette a kalapjät - es maradt. Emiatt nem mindig veszem komolyan ezt a dolgot, de ettöl nem fäj kevesbe, olyan mintha szändekosan "bäntana". Egyebkent sokszor beszel csunyän velem (diszno, tehen stb..), pärszor meg is ütött, de csak hatärokon belül (max 2-3 pofon) ami meg belefer. Mit tegyek, hogy velem maradjon? Ennel többet mit kene megh tennem? Mik a hatärok?