Én gondolkozok hülyén? (Hosszú lesz kicsit, ne haragudjatok)

Tehát én egy 18 éves lány vagyok. Tavaly decemberben összejöttem egy amolyan "rossz fiú"-nak hitt fiúval, akiről kiderül hogy egyáltalán nem az, csak kiáll a saját dolgaiért. Nagyon jól megvoltunk, egészen áprilisig. Ez után történt egy félre értés, ami után úgy éreztem bennem megszakadt valami. És mondtam neki, hogy nem tudom folytatni ezt a kapcsolatot. Egyébként már régóta ismerjük egymást, évek óta. Azóta próbáltam mással összejönni, de mikor a csókhoz jutottunk mindig az előző barátomat láttam magam előtt, és egyszerűen nem tudtam tovább folytatni még a beszélgetést sem, bármelyik illetővel sem. Ami nagyon pozitív, hogy a szüleim is nagyon szerették, és nagyon jól kijöttek, és az ő szüleit is ismerik gyerek koruk óta. Mindenbe segített anyuméknak a volt barátom, szóval, nem volt lusta, ami nekem nagyon sokat számít. Még a mai napig szeret, és mindig mondja mikor találkozunk, márpedig elég sokat , mert egy baráti társaságunk van. És egyszerűen azt érzem h senki mással nem tudom elképzelni az életemet, tudom butaság ilyet mondani ilyen fiatalon, de így érzem. És nagyon hiányzik, hiányzott is, csak nem tudom mit kezdjek ezzel az érzéssel. Nem tudom, hogy belemerjek-e vágni még egyszer, vagy ne. Mert szeretném, de vannak kételyeim is.

Ti mit javasolnátok?