Mit tegyek most?

Előre is köszönöm annak aki elolvassa és rendes választ ad, és elnézést hogy ilyen sokat írtam, de ezt nem lehetett rövidre fogni..

Barátnőmmel ma vagyunk 8 hónapja együtt. Hát igen most azt gondolná az ember, hogy ajándékot vásárlásról szeretnék tanácsot kérni, de sajnos nem..

Január elsején jöttünk össze, de már előtte jó pár hónapig találkozgattunk, és egyre jobban megszerettük egymást, és szerelmesek lettünk.

Minden rendben ment nagyon szerettük egymást és szinte minden közös megvolt és még meg is van bennünk, ugyanolyan humorunk van, egyformán bolondok vagyunk tudunk persze komolya dolgokról beszélgetni, és a véleményünk is általában megegyezik, és őszinték vagyunk egymáshoz hűk, nem vagyunk semmilyen térben szégyellősök egymás előtt.

Rengeteg helyen jártunk, nem csak itt a környéken vonatoztunk messzire már buszoztunk is, szóval változatos dolgokat csinálunk és ez eddig mind szép és jó, csak hogy ne lenne az amit most fogok írni..

Keddtől azt vettem észre, hogy mikor itthonról beszéltünk egymással akkor már kevésbé volt olyan mint azelőtt, nem nevetett annyit, nem írt annyiszor, de hát gondoltam ez amiatt volt, hogy most magányra vágyott, mivel azelőtt 4 napig aludtunk együtt teljesen kettesben (ami nagyon jól is telt) és ritkán aludhatunk együtt. Szóval kedden se szerdán nem is taliztunk, és a beszélgetésünk maradt ugyanolyan amit írtam, és kérdeztem tőle mi van, és mondta hogy majd elmondja, de nem most, hát itt következtettem, hogy már a válasz elég rossz lesz számomra. ** Hát csütörtökön nehezen elmondta mi bántja, és az hogy ő nem érzi már azt a fellángolást amit eddig érzett, de hogy ő szerelmes, és mondta hogy nagyon szeret, és hogy ő velem akar lenni. Hát de itt ezt már nem bírta se ő se én, és ölelkeztünk, csókolóztunk, és úgy tűnt, hogy a helyzet javul, főleg azután miután megkért szökjek be hozzájuk, és együtt alszunk (már csináltam egyszer ezt). Igen, be is szöktem az ablakon együtt is voltunk, de nem olyan volt mint amilyennek kellett volna, rajta tisztán látszódott hogy bántotta valami, hát nem akarta elmondani, így nem erőltettem, reggel felkeltünk, de már akkor is nagyon "rideg" volt és elbúcsúztunk, kimásztam az ablakon, de aznap délutánra volt már programunk, és ugye találkoztunk, és szintén látszódott rajta, hogy még bántja ez, de itt már nem bírtam, és kimentünk a kertbe, és újra megkérdeztem, hogy még mi bántja, és elmondta hogy ő szerdán gondolkozott abban, hogy szünetet kér, de ez csak azon múlt hogy csütörtökön hogy érez mikor meglát, mivel egyből mosolygott, és jó kedve lett mikor meglátott így a két csillaggal megjelölt rész következett.

De ugye bár pénteken mégse volt jókedve és még reggel is rideg volt aztán pénteken (a kertben) mondta hogy szünetet kér mégiscsak, és ezt mi meg is beszéltük felváltott könnyezések közbe, de utána nemsokkal mondta, hogy ő se tudja miért változik ilyen gyorsan a döntése és mondta, hogy ne legyen mégse szünetet és hogy ő szeret nagyon, és sajnálja, hogy hirtelen ilyen érzelmi változásokon tud átmenni, szóval mégse lett szünet, és még aznap késő délután nagyon jól telt, pár órája jöttem haza, de a csütörtökből kiindulva (mikor beszöktem) most eltudom képzelni megint megváltozik benne valami újra negatív irányba.

Mivel nekem itt az érettségi és ő még csak a gimiben harmad éves, így nem tudunk majd gyakran találkozni tanév közben, szóval ez a kapcsolat szempontjából nem lesz valami jó.

Mindketten 18. évesek és mindkettőnknek ez az első nagy kapcsolata, és hogy neki is én nekem is ő az első szerelmem.