Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megvigasztalnátok? Vagy adnátok tanácsot mit tegyek?
Ennyire dühösen ért véget? Mi történt?
Amúgy tanács csak az van, hogy tovább kell lépni. Persze könnyebb mondani, de ilyeneken rágódni abszolút felesleges. Látod így is már eltelt 5 hónap, ki tudja milyen emberrel ismerkedhettél volna meg/jöhettél volna össze aközben.
Ne legyél ennyire önző! Elmúlt kész, azon legyél, hogy túl legyél ezen az érzelmen. Ne foglalkozz vele, ne érdekeljen többé, az élete, a facebbookja, stb., ...
Lépj tovább!
Dühös vagyok rá amiért ezt tette velem, jobban mondva fáj...:( és így vissza gondolva, tényleg úgy tűnik hogy csak azért volt velem mert ép nem volt jobb. Mert ha tényleg annyira szeretett volna ahogy mondta nem hagyott volna el, főleg úgy,hogy ami probléma volt az megoldható, csak nem hagyott nekem elég időt..ja és még volt olyan is hogy a szemembe hazudott. Nem az bánt, ami miatt hazudott, amit le tagadott hanem az , hogy olyat hitetett el velem ami nem volt igaz. És mikor ez kiderült, akkor se azon volt,hogy megbeszéljük, csak azt mondta hogy tudja hogy ezzel elveszített és reméli mással majd boldog leszek...és akkor is én voltam az, aki próbált valamit csinálni,és hogy beszéljük meg. Aztán ígért nekem fűt -fát,meg hogy tisztelni fog,de mégse ez lett.. És még volt valami amit elhitetett velem és ez fáj a legjobban: hogy szeret..de ez nincs így,mert amit kértem tőle azt nem adta meg. És az pedig az idő...
De ami miatt inkább haragudtam rá, jobban mondva ami miatt olyan voltam amilyen az az, hogy szerintetek ki akar 1 másik lány árnyékában élni?..
Jó,lehet önző vagyok, de egyszerűn nem tudok belegondolni abba hogy valaki mást ölel vagy csókol mást szeret s nem engem.
Nem tudtam volna mással ismerkedni mert 1 hogy nem járok sehova, 2 én még mindig szeretem,3 nem tudok már bízni senkiben..nem ez volt az 1. hogy valaki átb@szott de ez fáj a legjobban, mert őt tiszta szívből...
Nekem 6 hónapja lett vége egy kapcsolatomnak. Hasonló módon, ahogy neked.
Hirtelen dobott ki engem az exbarátom, olyan indokkal, hogy már nem érez olyat. Persze ez nem volt igaz, később rájöttem, hogy azért mert tudta, hogy miután elvégzi a sulit, el akar menni Budapestre dolgozni. És én egy akadály voltam a szemében.
Nekem is nagyon fájt, hasonló okok miatt amiket leírtál: rájöttem, hogy soha nem becsült meg, nem voltam fontos a számára, az elejétől fogva tudta, hogy ha végez, akkor a kapcsolatunknak is vége, de nem volt képes a szemembe mondani és gyakorlatilag lopta az időmet, hagyta hogy beleszeressek és a lelkem is kitegyem érte.
Szóval nálam is a szakítás teljesen felülírta azt, amit addig gondoltam a srácról és a kapcsolatról, rájöttem, hogy mégsem olyan egyenes és jó ember, mint amilyennek gondoltam, és szinte semmit nem jelentettem neki. Pedig szép és okos nőnek vagyok mondható és teljes szívvel szerettem, mégsem kellett neki ez.
Nagyon-nagyon fájt ez az egész. Legfőképp a "nem kellek" és a "minden sem elég" érzés. Szenvedtem, mint a kutya, fogytam 7 kilót. Meg hát tudod reménykedtem, hogy rájön mit veszített meg ilyesmi és ez meghosszabbította a szenvedést.
Aztán fogtam magam és elegem lett ebből. Átgondoltam az életemet, hogy vajon mi oka volt a sorsnak, hogy így, drasztikusan elválasztott engem ettől a sráctól. Rájöttem, hogy mellette nem is voltam igazán boldog. Pont azért mert sosem éreztem, hogy igazán fontos lennék neki. Sosem beszélgetett velem semmi értelmesről, ha nem felszínes témákról beszélgettem volna, két mondat után már nem is figyelt rám. Nem beszélt meg velem semmit, folyton a szüleivel beszélte meg a terveit, engem sosem avatott be semmibe, miközben én minden tervembe belekalkuláltam őt is.
Rájöttem végiggondolva mindent, hogy ő nem volt hozzám való igazán. Hozzám képest nagyon éretlen. Nem érdemel meg engem, pedig örülhetett volna, hogy ilyen barátnője van, aki hűséges hozzá és tényleg szereti. De neki nem kellett.És összegezve nem is értettem mit vagyok úgy kiakadva utána, hiszen ez a srác egy nulla.
Erőt vettem magamon és minden idegszálammal el akartam felejteni, letöröltem majd le is tiltottam facebookon, elkezdtem a saját életemre koncentrálni, terveket szőni a jövőm lehetséges folytatásáról, olyannal foglalkoztam ami fejleszt, épít, szórakoztat, olvasgattam. És egyre jobban lettem. Sőt, boldogabb lettem, mint akkor mikor együtt voltam az exemmel. Úgy éreztem bármire képes vagyok, hihetetlen jól éreztem magam a bőrömben, nagyon kiegyensúlyozottá váltam.
Közben pedig tudtam, éreztem, hogy valahol van valaki, aki végre igazán meg fog becsülni, aki megérdemli azt, amilyen vagyok és majd boldog leszek vele. Nem tudom hol, de ha itt lesz az ideje észreveszem őt. Addig pedig élem az életem és azt teszem, amihez kedvem van.
És meg is ismertem valakit, aki klasszisokkal jobb ember, mint az exem. :)
A lényeg: ne az exeden gondolkodj. Az élet ilyen. Fiatal még ő is, sok csaj van a világon elég valószínű, hogy lesz mér pár nője ezek után. Na de kit érdekel? Ő ugyanolyan gerinctelen alak lesz. Örülj, hogy nem a Te idődet rabolja. Vedd észre, hogy nem ő való hozzád.
Felejtsd el a dühöt, a szomorúságot iránta, mert még ezt sem érdemli meg!
Gondolkodj inkább magadon és a saját életeden. Fejleszd magad, kezdj el egy nyelvet tanulni, vagy járj el sportolni, de ha nincs kedved eljárni, tegyél be egy fitness DVD-t és ha fáj az 50. lábemelés szorítsd össze a fogad és add bele abba minden feszkódat. Csinálj olyat amit szeretsz, érzed hogy több leszel tőle és felvidít. Barátnőiddel járjatok össze, filmezgessetek, hülyéskedjetek.
És mindvégig az járjon a fejedben, hogy minden okkal történik az életben. Minél hamarabb űzöd ki a szívedből az exet, annál hamarabb lesz helye benne egy olyan férfinak, aki majd megérdemli azt. És ha ez meglesz, jönni is fog nemsokára :) Mindenki visszakapja az élettől a dolgait. Lehet, hogy az exed most vidámabb, mint Te, de ha dolgozol rajta, akkor el fog jönni a Te időd is hamarosan. A lényeg, hogy tudatosan akard elfelejteni, győzd meg magad, hogy az exed veszített nagyobbat és újra építsd fel magad és kizárólag magadra és a saját életedre koncentrálj!
22/L
Engem azzal az indokkal dobott ki, hogy nem illünk össze. Nemtom ez e a valós indok, de valahogy úgy érzem még sem ez az. Lehet vki telebeszélte a fejét,v. talált jobbat, vagy csak egyszerűen eddig bírt elviselni...nemtom.
Ugyan ezeket érzem most amit te is írtál :kitettem a lelkem, mindent elmondtam neki,én nem kellék senkinek, nem vagyok jó semmire, és alapból is van bennem önbizalomhiány,s hogy még h. neki se kellek..annyira belém véste, hogy én vagyok a hibás, meg hogy milyen rossz ember vagyok. Még mindig itt vannak a szavak a fejemben amiket rólam írt..
Én is szép és intelligens nőnek vagyok mondva, s azt mondják, ha nem vagyok neki jó, ha nem tud megbecsülni engem, akkor egy ügyeletes vadbarom. Szintúgy 7 kilót fogytam. Levágattam a hosszú hajam, kilövettem a fülem,elkezdtem egy kicsit máshogy öltözni, színesebb ruhákat kezdtem el hordani, mintegy bizonyításként, hogy ha felkeres lássa hogy tudok változni, holott tudom nem nekem kéne változnom hanem neki, hisz ő maga se tudja milyen ember v. hogy milyennek kéne lennie..( én legalább tudom ki vagyok). S ő játsza a kiskirályt,ugye még a facebookját is átállította,s én reménykedem
mikor gondolja meg magát hogy egyszer rájön mit veszített.
Velem beszélgetett,nagyon is sokat,hisz reggeltől estig beszéltünk msn-en ( ezért is kétlem,hogy nem illetünk össze hisz akkor nem tudtunk volna kommunikálni)viszont neki se barátja, s még a szüleit is hanyagolja (pedig hányszor próbáltam h. nyisson feléjük..)s mikor mondtam neki hogy nekem legalább vannak barátaim,neki meg egy se,úgy tett van családja..(igen, ilyenkor van, ha senki más nincs mellette).
Ezt én is kérdezem,hogy a sors miért vezette hozzám,ha csak eddig volt velem de még nemtom a választ. S az a vicces kettőnk közül én gondolkodom éretten,pedig ő 27 én meg csak 22, s tényleg örülhetett volna hogy egy ilyen bnője volt mint én.hisz eszem ágában sem volt megcsalni és tényleg szeretem..
Valahogy még nem tudok belegondolni,hogy vki mást ölel s csókol szeret s nem engem, de tudom,hogy ő egy gerinctelen patkány volt, van lesz!
Sajnos bnőmmel se a legjobb barátommal nem tudok összejönni mert külföldön élnek, pedig jó volna ha mellettem lehetnének.
Én is ebben bízok s remélem,hogy visszakapja kamatustul azt amit nekem okozott. Csak sajnos nem tudok megbízni már senkiben, és nem tudok közel engedni magamhoz senkit..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!