Magam unom vagy "csak" őt?

8 éve van párom. Ha együtt vagyunk, úgymond elvagyunk, de ha nincs mellettem, szinte sosem hiányzik. Amennyiben változik a környezet, pl. néha 1-2 napig távol vagyok, elkezd ugyan hiányozni, de amint hazaérek, ez az érzés elmúlik.

Sajna nemigen van önbizalmam és a hangulatom is változó: e tulajdonságok okozhatják a fentieket vagy más lenne az igazi?

A csajokat megbámulom, ha vki esetleg kedves velem, máris beindul a mi lenne, ha..

Sajnos a párom mindenben alárendeli magát, nemigen van saját véleménye, lehet, h ezt is unom. Én azt szeretem, ha egy nő önmaga és ettől (is) szép. Legyen amolyan "picit elérhetetlen", ilyesmi, szóval olyan, amitől nő egy nő.

Szeretem felsegíteni a kabátját, ajtót nyitni neki, stb, de ezt neki kell úgymond "kiérdemelnie" a viselkedésével, reakcióival és hasonlók..