Vajon még mindig szeret? Lehet még esélyem?

Ma lettünk volna 3 hónaposak a barátnőmmel, de tegnap bemondta az unalmast... Ő 20 éves, én meg 24. Szeretem, mert szeretem, de azt is tudom, hogy nagyon sokat bántottam. Otthon sincs minden rendben náluk, ezért is folyamatosan szekáltam, hogy álljon ki magáért, meg ne viselkedjen úgy, mint akit el lehet nyomni. Ne hagyja magát, és legyen erős. Aztán az elmúlt 2 hétben, mintha minden megváltozott volna. Előtte ha eljött /akár suliba ment másnap, akár dolgozni/, mindig hülyéskedtünk, beszélgettünk, szexeltünk. Amikor szeretett volna valami új ruhát, mindig mondtam neki, hogy menjünk el, vegyünk neki valamit. Kiejtette a száján, hogy állatkertbe akar menni, hát megvettem a jegyeket, és mentünk. A másik, ami zavart még a kapcsolatunkban, hogy a barátnője /hosszú sztori, hogy miért haragszok a barátnőjére, de csak annyi, hogy az én barátnőmnek az exével feküdt össze.../ mindennél fontosabb volt neki. Meg is említettem, hogy miért érzem azt, hogy én nem vagyok annyira fontos a számodra, mint Ő? Mindig azt mondta, hogy Te máshogy vagy számomra fontos. Nos, lényeg a lényeg... Tegnapelőtt itt volt nálunk, összevesztünk, haza akart menni éjszaka, de nem engedtem. Akkor megkérdeztem tőle, hogy mit szeretne? Velem akar-e maradni, vagy sem? A válasza az volt, hogy: IGEN, VELED AKAROK MARADNI, MERT SZERETLEK! Erre, tegnap kijelentette egy beszélgetés alkalmával /azt már nem is mondom, hogy Viberen/, hogy nem tudja, hogy mit akar, meg gondolkozott tegnapelőtt este a kapcsolatunkon. Szeret, de nem tudja mi van a szerelmével... Ma lettünk volna 3 hónaposak. Nem keresem, mert azzal tudom, hogy tönkretennék mindent. Ha a kapcsolatunk megérte volna a fél évet, el akartam jegyezni, mert úgy érzem, hogy ő az, akiért tényleg képes lennék bármire. Én komolyan gondolom a kapcsolatunkat /vagy gondoltam/, és képes lennék változtatni azért, hogy ne legyek ennyire bunkó vele szemben. Zavarta/zavarja a káromkodásom is, amit próbálok hanyagolni, de ha már ez lett a szavam járása, nem sokat tudok ellene tenni. Szerintetek van még értelme várnom, vagy engedjem el? Nem vagyok már tinédzser, és tudom, hogy a sült galamb nem repül a számba. Nem fogok neki esdeklő sms-eket írni, ha ma kidob, és nem fogom hagyni neki, hogy uralja a kapcsolatunkat, mert akkor csak ki lennék használva. Gondolok itt arra, hogy hagyok neki időt /bár amikor az exével szakított, rá 1 hétre megismert engem, találkoztunk, volt csók, de mégis mondta, hogy nem tudta még elfelejteni az exét... Aztán nem adtam fel, beszélgettünk egymással, és megesett a második találkozás, a koncertünk napján meg összejöttünk/. Érdeklem még szerintetek, vagy túl sok volt a veszekedés, és inkább menekülne tőlem? Mindig mondta, hogy nem szól semmit, de egy ideig gyűlik benne, aztán minden előtör. Megbántam, hogy folyamatosan szekáltam, hogy ne hagyja magát elnyomni, álljon ki magáért. De úgy látszik, hogy nem volt nyerő, hogy nem akartam, hogy bántsák. Szeretem, és vissza akarom kapni... Felmelegített káposzta, és egyéb hozzászólások hülyeségek, mert tudom, hogy egy kapcsolat, ha vége is lett, még tud működni.

Köszönöm előre is