Létezik olyan, hogy valaki örökké szerelmes 1 személybe, akkor is ha az a személy nem szereti őt ennyire?

irodalmi ritkaság - de sok "félrecsúszott nyakkendő" tanúsítja, van ilyen..

20 év:

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szivemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjuság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szivem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Anna.

30 év

Vajda János: Harminc év után

[link]

Ja persze... Anna, akit nem is ismert.... így aztán "könnyű" szeretni...

Szóval nem, nem létezik, csak ha nagyon beleéled magad, és direktben ráakaszkodsz a témára... JA, főleg egy olyan emberrel kapcsolatban akivel nem vagy együtt. De ez kamu.

Örökké talán nem, de tény, hogy éveken át tarthat, és valamilyen szinten az emléke elkísér örökké...

De ezt csak az ismeri be, aki átélte már...