Egy hosszú történet. Vörös tenger, kék levelek. (? )

2 hónappal ezelőtt öngyilkos akartam lenni. El is terveztem magamban, hogy megteszem.

Be volt készítve minden. De gondoltam magamban, jól van, adok magamnak még egy esélyt, hátha megment valaki. Ekkor felmentem egy ismerkedős oldalra és bedobott a chat egy lányt. Beszélgettem vele, megmutatta a képét és beleszerettem, valami akkor ott történt velem, mert ott abban a pillanatban eldobtam a gyógyszereket magamtól és élni szerettem volna, élni, hogy elérjem azt, hogy a barátnőm legyen ez a lány.

Elmondtam neki mindezt, hogy azért jöttem fel erre az oldalra, hogy valaki megmentsen, mert itt vannak a kezemben a gyógyszerek, de hála neki nem tettem meg. Elkezdtünk beszélgetni, nagyon sokat. 3 héttel később én leutaztam hozzá, mert sajnos nagyon messze lakik tőlem, 150 kilométerre. Leutaztam találkoztunk, beszélgettünk, sétáltunk, végül hazajöttem. Tovább beszélgettünk facebookon. Kialakult egy távkapcsolat féleség.

Aztán felfigyeltem arra, hogy sok fiú ismerősei vannak. Így ráírtam párra. És kiderült, hogy egyszerre 5 fiúval van távkapcsolatban és mindet hülyíti, de legfőképp engem, mert én feláldoztam egy csomó dolgot, hogy lejussak hozzá. Ez a távkapcsolatos dolog kb 1 hónapja derült ki. Rengetegszer voltam lent nála, az ajándékok, a vonatjegy ára stb-re kiadtam egy csomó pénzt, tehát én tényleg mindent megtettem, hogy bevágódjak nála.

Elkezdtem beszélgetni a távkapcsolatairól és nagyon szépen megkértem őt, hogy tiltsa le őket és ne beszéljen többé velük, mert nekem ez nem fér bele egy kapcsolatba. Azt írta, hogy letiltotta őket. 2 hétig megint minden rendben volt, míg ki nem derült, az, hogy nem is tiltotta le őket és folyamatosan beszél velük.

Ekkor elakartam hagyni, de ő megijedt, mert elvileg szeret engem és tényleg letiltotta őket. 2 hétig megint minden oké volt. Aztán kiderült, hogy nem 5 hanem 6 távkapcsolata van és az utolsó fiú még nem volt letiltva és folyamatosan beszélgetett vele. És kiderült az is, hogy miközben velem volt, közben egy külföldi angol gyerekkel megint összehozott egy távkapcsolatot.

Mikor ezt megtudtam megint elakartam hagyni. Kérdeztem, hogy miről beszélgettek vele. Azt írta semmiről, írtam neki, rendben akkor mutasd és elkértem a face felhasználóját és a jelszavát és megnéztem. Vagyis megnéztem volna, mert kiürítette a chat ablakot. Aztán jött azzal, hogy véletlen a huga törölte ki.

Ezt én meguntam és most végleg szakítottam vele. De annyira fáj, mert időközben lefeküdtünk egymással és elvettük egymás szüzességét, elvitt a házukba mikor senki nem volt otthon és akkor történt meg ez köztünk. Én szerelmes vagyok, voltam belé, de annyira kiábrándított, annyira meguntam, annyira belefáradtam, annyira, de annyira, de annyira, hogy már elegem van és inkább öltem volna meg magam, de legalább nem mentem volna keresztül ennyi szenvedésen és fájdalmon amit ez a lány okozott nekem ezalatt a 2 hónap alatt. A kapcsolatunk közepe óta, ott tartottam, hogy nem mertem boldog lenni, nem mertem beleélni magam a szerelembe a szeretetbe mert tudtam, hogy megint lesz valami ami tönkre vág mindent és akkor megint koppanok a betonon szétloccsant aggyal, darabokra tépett szívvel.

De ha belegondolok, hogy ez a lány mentette meg az életemet, ha belegondolok abba, hogy ő adott némi reményt nekem, ahhoz, hogy túléljem az elmúlt 2 hónapot, de ha belegondolok abba, hogy mennyi fájdalmat okozott nekem a hazugságaival, akkor azt gondolom, hogy ha tudtam volna, hogy ez lesz, inkább választottam volna a halált.

A kérdésem pedig az lenne, hogy most mit csináljak ezzel a lánnyal.

16l 21f