Mit tegyek? Úgy érzem alárendelt személy vagyok.

A párom mindig megmondja h mit és hogyan kellene csinálnom. Az az opció aligha létezik h nekem is igazam lehet. Olyan, mintha nem tisztelne, nem figyelne rám. Az önbizalmam néha már a béka segge alatt van, mert annyira sokat tud okoskodni, hogy volt már olyan h teljesen elhitette velem h képtelen vagyok bizonyos dolgokra. Szinte mindenben jobb nálam, ha esetleg valamiben én vagyok jobb, akkor azt olyan szinten kritizálja h elmegy teljesen a kedvem mindentől. Volt olyan időszak, hogy úgy éreztem teljesen értelmetlen, akármit is csinálok. Semmiben nem vagyok jó. Egész idő alatt csak küzdök és küzdök. Néha eljutottam arra a szintre h úgy döntöttem h most megmutatom neki h igenis igazam van, vagy valamit jobban tudok, voltak kisebb győzelmeim, de nincs mindig energiám ehhez. Hogy mindig odafigyeljek, hogy mindig minden tökéletes legyen, mert különben le vagyok szólva. Ő is követ el hibákat, már néha visszaadom neki, én is beszólok, de ez nekem nem jó, én nem vagyok ilyen. És volt már olyan h igényelte szó szerint h én igenis parancsolgassak neki néha, mert erről szól egy kapcsolat h tanítgatjuk egymást. Ez még oké de nem ilyen módon, hanem figyelmesen megértően elmondani a véleményünket. Nem pedig azt nem úgy kell, meg nem így kell és közben arcokat vágunk. Már rengetegszer mondtam neki h mi a bajom, de sajnos nem képes megérteni. Nem érzem magam szabadnak.. már amennyire szabadnak lehet lenni egy kapcsolatban. Olyan mintha egy ketrecben lennék és nem cselekedhetnék belátásom szerint. Van, hogy jövőről beszél, de én félek. Félek h mindig megmondja majd mit csináljak, h hogyan etessük a gyereket, és ha csak nem érvelek neki hosszú mondatokon keresztül akár egy tudós hogy miért is van igazam, úgyis neki lesz igaza. Annyira fáj, mert szeretem, úgy ahogy még soha senkit, és ő az akitől szeretnék gyereket. De attól tartok idegileg tönkre fog tenni.

18/L