Van itt olyan aki boldog házasságban, szeretetben él évek óta olyannal akibe eleinte őrülten szerelmesek voltak egymásba?

Második vagyok megint.A mai világban is vannak ilyenek szerintem szép számmal csak ezekről azért hallunk keveset,mert nem feltűnősködnek ugyanis jönne a sok kis hülye, hogy jaj de gáz.Én még csak 1 éve vagyok a barátommal de két barátnőm is szobrot állítana lassan nekem, mert, hogy ők ezt nem bírnák stb. Hát szerintem meg az a gáz, hogy így vélekednek igenis lehet egy kapcsolat hosszú távú.Nekünk is volt egy mély gödör és így ígérgettük egymásnak meg úgy, hogy megváltozunk de abból semmi nem lett.Most nem ígértünk semmit a másiknak és láss csodát jobb, mint az elején.:)

De, hogy a kérésednek minden pontjának megfeleljek:

Gyakorlaton voltam egy cégnél másfél évig.Az egyik kolléganőm már 9 éve együtt volt a barátjával, aki az első is volt neki.A lány 26 éves most kb. azt hiszem. Nekik is volt egy hullámvölgy, amikor nem voltak együtt azt hiszem egy fél évet de a lány szerette és a pasi is végül visszament hozzá.Most nem rég pár hónapja jegyezte el a barátja 9 év után és 1-2 éven belül lesz az esküvő.Nem szerettem különösebben emberként de minden tiszteletem az övé, hogy kitartott a barátja mellett és soha nem kívánt más férfival lenni.Állítása szerint még mindig szerelmes a párjába nem alakult át semmivé.

Igen, én jelentkezem. :)

Mi 5 éve élünk együtt és 10 éve ismerkedtünk meg egy szórakozóhelyen. Hát gondolhatod, hogy elég erős volt a kémia. :D Először sorban állás közben szemeztünk, majd bent odajött, táncoltunk, csókolóztunk, kimentünk a teraszra beszélgetni, és elkérte a számom. Másnap fel is hívott, de messze laktunk egymástól ahhoz hogy hétközben találkozzunk. Legközelebb pár hét múlva megint ott volt a diszkóban. Ugyanolyan jól éreztük magunkat. Ez megismétlődött párszor, telefonon jókat beszélgettünk. Aztán átalakult ilyen barátság-félévé. Már intim dolgokat is megosztottunk egymással, azt is, ha közben összejöttünk valakivel. De jó volt beszélgetni. Éjszakánként hívott, volt hogy hajnali 2-kor. És órákig dumáltunk az ő számlájára. Aztán lett egy komoly kapcsolatom, és mondtam neki, hogy mostmár nem szeretném, ha hívogatna, mert én hűséges típus vagyok, nem akarok félreérthető helyzetet. 2 év múlva megkeresett iwiw-en, megadta az új számát. Nem is válaszoltam neki, de pár hónap múlva szakítottunk a pasimmal, és írtam neki egy sms-t. Randiztunk, és azóta együtt vagyunk. 5 éve együtt élünk, 2 hónap múlva lesz az esküvőnk. És az a legjobb hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Persze nem folyamatosan rózsaszín köd van, de egy-egy szituáció, nézés, stb. előhozza azokat az intenzív érzéseket, mindkettőnknél.

Hát ne is! Legyél türelmes, hozzád is eljön majd a nagy Ő. :)

Egyébként a vőlegényem nagyon nagy szoknyapecér volt, amikor megismerkedtünk. Ő volt 16 éves akkor, én meg 17. És nem is tudott soha megállapodni, akik voltak barátnői, mindegyiket megcsalta. Kérdeztem tőle, hogy miért van az, hogy a sok lány közül - voltak nálam sokkal szebbek is - miért pont én. (Hiszen ő hozzám képest, fiúban, helyesebb, mint én lányban. Én egy átlagos kinézetű csaj vagyok, ő viszont nagyon jó pasi. Mindig irigyen néznek rám az utcán.) Erre ő azt mondta, hogy én más vagyok mint a többiek, mert nekem elmondhat bármit. Az elejétől kezdve mindig meghallgattam, hogy kivel jár, mik a problémái a barátnőjével, stb. és sosem féltékenykedtem, nem akartam kisajátítani, hanem megvártam, hogy belém szeressen. És a mai napig ha feljönnek benne régi emlékek valamelyik barátnőjéről, figyelmesen végighallgatom, amíg kibeszéli magából. Így túljut ezeken fél óra alatt, és nem kell a hátam mögött beszélnie velük vagy ilyesmi. Tehát nem is esik kísértésbe. Úgyhogy azt hiszem ez a titka a kapcsolatunknak. :)