Van még esély? Hogyan élted túl a szakítást?

Pénteken szakított velem a barátnőm. Állítása szerint már nem szerelmes úgy belém mint az elején. 9 hónapig voltunk együtt, nagyon egy tartalmas 9 hónap volt. Viszont én ezt nem tudom feldolgozni azért, mert pár hete még a közös jövőt tervezgette, 1 hónapja meg akármi volt odabújt hozzám és mindig mondogatta hogy rá számíthatok, ő mindig itt lesz mellettem és szeret. Ép ésszel fel tudom fogni hogy akkor azért mondta ezt mert szerelmes volt, de lehetetlen hogy ez az érzés ennyi idő alatt, ilyen gyorsan megváltozzon. Ami még meglepő, hogy amikor szombaton átmentem hozzá végleg lezárni a dolgokat, akkor kétszer is szívemnek szólított. Ha szakítás miatt találkozunk akkor azért nem szólítjuk többször is szívemnek a másikat, nem? Ha annyira nem érezne semmit se. Én ezt így gondolom. Kiderült jó sok probléma, amit megbeszéltünk szombaton, ezekről nem is tudtam, ha mondta volna a kapcsolatunk alatt akkor simán helyre tudtuk volna hozni. Végül elköszöntem tőle, ő elsírta magát és mondta hogy ezt magában kell lerendeznie és a fejében most zűrzavar van. Nem fogom keresni, mondtam neki ha szeretne vmit akkor tudja hogy hol talál, de akkor váljunk el egyenlőre. Nagyon nehéz így nekem, nektek volt már ilyen?