Vajon ki fogunk bekülni? Keressem vagy várjak még?

Tegnap délután szakítottam a barátommal de nem tudok nélküle élni,és nem is akarom elhagyni. Megbántam a szakítást.

Az ok amiért szakítottam mert bár örülten szeretem,mégis sokat sírok miatta bánatomba. Úgy érzem nem igazán szeret és még mindig az exét szereti,vagy legalább is nem tette túl magát rajta,hiába állítja az ellenkezőjét . Mert megkértem törölje facebookról az ismerősei közül és írja meg neki,hogy nem akar vele beszélni és sehogy se keresse de nem tette meg, mert azt mondta nem akarja hogy keresse,mert ő nem beszél vele és ha ezt most megírja neki és ezt megteszi keresni fogja hogy miért csinálta. Ezt meg ő nem akarja. A másik ,hogy a csaj miatt nem bízok benne,mert nem is tesz azért,h bizzak benne. Az van bennem,h még mindig szereti és tartja a kapcsolatot vele. A másik probléma, hogy állandóan én kértem arra,hogy találkozzunk. Igent mondott mindig de ő nem kérdezte vagy mondta nekem "találkozzunk".A harmadik,hogy gyerekes. Nem úgy viselkedik mint egy 30 éves felnőtt férfi. Ezt ő maga is beiismerte .

Az egyik felem mindig azt mondja küzdjek érte és ne hagyjam h szétválasszanak minket mert ahogy ölel,csókol,simogat,babusgat és gondoskodik rólam ,hogy elmondta otthon vagyok neki,haza is akart vinni és saját maga hozta fel hogy ott náluk is lakhatnánk együtt arra utal szeret. A másik felem viszont azt mondja hagyjam mert ha annyira akarna keresne ,tenne értem,értünk a kapcsolatunkért,nem csak üres szavakat és ígéreteket kapnék,és kitörölte volna a csajt már rég minden értelemben.

Nem tudom mit tegyek. Örülten hiányzik,nem tudok nélküle élni:'( Belehalok ha nincs velem. Tegnap óta nem írt nekem. Máskor is volt már ilyen helyzet h szakítottunk vagy nagyon csúnyán összevesztünk és akkor is azt hittem itt lesz vége,de mindig kereset most viszont nem. Vasárnap mikor együtt voltunk és eldurvult a vita és én pánikrohamot kaptam akkor sem hagyott ott hanem ölelt és vigasztalt pedig kapott tőlem.