Van még értelme "harcolni" ezért a szerelemért? (bővebben lent,27/N)

sziasztol! Egy hónapja szakított velem a barátom, egy év után, elmondása szerint azért, mert nem bírt elviselni, hogy annyira nagyon szerelmes vagyok belé, ő pedig belém nem az. Nagyon szerette az odaadásom, a gyengédségem,de egy idő után elkezdte idegesíteni. Azt mondta, vele lehet a baj. De azt is mondta ugyanakkor, hogy nem szereti bennem, hogy már-már kislányosan rajongok érte, és látja rajtam, hogy én is szeretném, ha ő is úgy odáig lenne értem, de ő nem akar senkiért se rajongani. Azt mondta, a szerelem még nem gond, mert egy hosszútávú kapcsolatnál az úgyis elkopik, valahogyan mégse tud elviselni, mert idegesítem. De nem tudja megmagyarázni miért, illetve sok lenne, körülményes, meg nen törődjek vele, mert nem bennem van a hiba. Nekem ez nagyon rosszul esett mind. Egy hónapja ennek, én visszaköltöztem a nővéremhez, a szerelmem azóta nem írt, nem keresett, nem hívott. Én egyszer felhívtam mi újság, elmondta, h megvan, de nem kérdezett felőlem semmit. Rengeteget bőgtem az utóbbi időben, önmarcangoltam. Nem jutottam semmire. Egy hete a fülembe jutott, hogy nagyon szenved ő is, bánja az egészet. Azt hittem, most végre felhív majd, hogy beszéljük meg, de nem így történt. Felhívtam, de nem mondtam el, mit tudtam meg, csak megkérdeztem megint ugyanazt, hogy van, mi újság...de semmi extra, csak ami először volt, megvagyok, dolgozok sokat, mint mindig. Tudtam, hogy a munkájába fog menekülni. Nem tudom, mit tegyek. MEgszakad aszívem, de egyszer már idobott, és különben sem tudom, hogyan szerezhetném vissza.

Ötletek? Esetleg abban, hogyan felejtsem el? Hiába kötöm le magam, nem tudom elfogadni, hogy vége. Azaz próbálom, de nem megy.