Létezik olyan férfi, aki elfogadja, hogy van egy örök, elérhetetlen szerelmem és hajlandó ennek ellenére járni velem?

Sejtem, hogy nincs, talán felesleges is volt feltennem ezt a kérdést. Azért tettem fel mégis, mert van valaki, akit már 1 éve szeretek teljesen reménytelenül. Sokszor próbáltam már elfelejteni, de csak ideig-óráig sikerült, mindig "visszaesem". Lassan belenyugszom, hogy soha nem fogok ettől szabadulni. Ugyanakkor nem szeretném az egész életemet az őutána való sóvárgással tölteni, szeretnék találni valakit. Eddig úgy voltam vele, hogy nem kezdek kapcsolatba senkivel, akit nem tudok legalább ugyanennyire szeretni, de lassan belátom, hogy ilyen nem lesz. A szerelemről le kell mondanom. Talán egy olyan férfi lenne nekem való, akinek szintén van egy reménytelen szerelme, és vigasztalnánk egymást... nem tudom. Tehát emiatt született a kérdés.