Egyre jobban látom azt, hogy a sok baráttal (vagy ismerőssel) rendelkező ember nem kompatibilis egy olyannal akinek alig van (vagy éppen nincs). Miért?

Én az vagyok akinek alig van barátja... Női fél.

Neki meg a fél ország. És én igazából örülök neki, hogy vannak barátai nem úgy mint nekem.

Én hiába próbálkoztam mindig fenntartani a kapcsolatot, amíg én tettem lépéseket addig volt barátság. Amikor nem akkor ők sem léptek. Szóval már hagyom a fenében.

Viszont vannak olyan barátai páromnak akik az én barátaim is lettek. De olyan szinten, hogy nekem csak egy szavamba került és ott volt mellettem feltétel nélkül. Ami nagyon jól esett.

És minden egészséges embernek kellenek barátok, hogy egy kicsit lazulhasson, ezért nem is irigykedek amikor velük van, sőt olykor én buzdítom, hogy mennek el kör sörre a haverjaival, engedje ki a fáradt gőzt.

Hát szerintem nem kéne, hogy ez gond legyen.

Nekem pl a párom is segített anno a baráti kapcsolataim megtartásában, de aztán nem működött a végén. Pedig az nagy szó, hogy egy férfi elkiséri a barátnőmet a plázába, úgy, hogy rühelli azt a helyet.

Nem tudom, hogy mi a baj, amiért nem maradnak meg a barátságaim... pedig igyekszek tenni érte... de már beletörődtem. Jön aki jön és megy aki megy az életemből.

Viszont az nem kéne, hogy egy párkapcsolatban számítson, hogy hány barátod van.