Fiatalon, kamaszon ugyanolyan módon szerelmes az ember, mint felnőttként? Vagy már sosem jönnek vissza a kamaszkori szerelmek érzései?

Hát nem tudom... nekem kicsiként csak tetszettek fiúk, de akkor azt hittem ez a szerelem. ELőbb utóbb rá kellett jönnöm, hogy sokkal inkább a szerelembe voltam szerelemes és a pasik fele annyira sem kalsszak, mint képzeltem :D

Felnőttként viszont pont, hogy mély érzéseim lettem egy férfi inránt, egy olyan ami semmihez sem fogható. Mindenről csak rá tudtam gondolni, minden alkalmat megragadtam, hogy a közelébe lehessek, esténként úgy aludtam el, hogy rá gondoltam és reggel úgy keltem fel, hogy rá gondoltam.

Mikor egy üvegből ittunk, majd meghaltam a boldogságtól és úgy éreztem magam mint aki az első csókját kapja...

Szóval nekem elég kamaszos érzéseim lettek. :D

Az én kamaszkori szerelmeim (érzéseim) sokkal intenzívebbek voltak,mint a felnőtt kori. Kicsit hiányzik. :) A felnőttkori is jó,és sokkal mélyebb,de az ember valahogy kevésbé álmodozó,mint tiniként. Mindkettő jó,de nekem is hiányzik néha a robbanás. :))

26/N