Szakítottatok már amiatt, mert nem tudtok eleget találkozni a párotokkal?

24 vagyok a barátnőm 25. Nekem még 1 év van hátra az egyetemből, mellette dolgozom a város szélén. A barátnőm főállásban dolgozik a belvárosban. Én Pesten lakom albérletben, ő Tatabányán a szüleivel, mert pénzt szeretne spórolni. Sajnos keveset tudunk találkozni. Hét közben egyszer alszik nálam, pénteken meg munkája után estig itt vagyunk Pesten, utána megyünk hozzájuk és én alszom náluk. Vasárnaponként bevállal műkörmösi munkát, akkor hazajövök, én meg tanulni szoktam. Viszont vizsgaidőszakban, vagy zh alkalmakkor, esetleg ha tovább kell benn maradnom a munkahelyen, mert kevés az ember, de sok a meló, akkor van hogy csak heti 1x, hétvégén találkozunk 1 napra. Illetve 3 hetente én is szeretnék hazajárni, minden 2. alkalommal lehívom őt is. Amikor nem hívom le és otthon vagyok, akkor kihasználom az időt, és tanulok, szüleimmel vagyok, felkeresem az otthoni haverjaimat. Szóval szerintem sem találkozunk eleget, de szerintem ez ebben a helyzetben érthető(nem lakunk egy városban). Ő viszont lényegében már a kapcsolatunk kezdete óta panaszkodik, hogy miért nem töltünk együtt több időt (3 éve járunk), miért kell meglátogatnom az otthoni haverjaimat, miért nem tudok róluk miatta lemondani, miért nem ő a legfontosabb, ha vizsgázom és kevesebbet találkozunk a szabadidőmet miért nem csak vele töltöm. (A szabadidőm 70%-át egyébként vele töltöm, az otthoni haverjaimmal átlagban 2 havonta, a pestiekkel 3 hetente találkozom pár sör erejéig, bulizni nem járunk). Az utóbbi időben a barátnőm meg mindig nagyon szomorú a helyzet emiatt, és felelősségre von, hogy biztos nem is szeretem igazán, mert ha az úgy lenne, csak vele akarnám tölteni az időmet, és hogy ő már nagyon tanácstalan, szenved emiatt, nem sok értelmét látja a kapcsolatnak, mert hogy az sosem lesz normális így. Tudnátok valami tanácsot adni? Lányok leginkább, hogy ők hogy látják a lány oldalát, de fiúktól is jöhet bátran. Köszi előre is.