Mennyire gáz ha egy férfi sír a barátnője hiányában?

Nincs ebbe semmi, egyszerűen őrülten szerelmes vagy és hiányzik neked, ez legalább normális mert te tényleg szereted a barátnődet, és ezzel ugye bizonyítod neki hogy szereted őt. Persze rengeteg féle ember él a földön valaki kevésbé ilyen érzelmes, valaki nagyon. Vannak olyan lányok akik nem szeretik ezt a csöpögést, de vannak akik kifejezetten imádják, vannak akik nem ragaszkodnak hozzád e néha jól esik nekik ha a barátjuk megkönnyezi őket.

Én is hasonlóan vagyok érzékeny meg érzelmes mint te. Nekem ezt a sok kudarc és csalódás miatt van hogy sokszor voltam szerelmes, de sosem volt viszonzott, és amikor 21 évesen megismerkedtem a jelenlegi és életem első barátnőjével akkoriban már akkor megkönnyeztem a dolgot amikor először csókolóztunk. Persze próbáltam visszatartani amit a barátnőm egyből észrevett mert olyan szemfüles fajta, de addig kínzott a szeretetével meg a kedvességével, hogy szó szerint sírva fakadtam a boldogságtól. Elég szarul éreztem magam de egyben boldognak is meg szerelmesnek, hogy végre viszonzott meg végre összejöttem egy olyan lánnyal akivel szinte egyformák vagyunk és szeretjük egymást. De nálam ezzel egyben el is múlt ez a sírok a barátnőm után dolog. Persze én is imádok hozzábújni, ölelni, csókolgatni simogatni. Első szexuális együttlétünk is elég érzelmes volt amin szintén meghatódtam de nem sírtam csak nagyon jól esett hogy teljesen kitudtuk mutatni az érzéseinket.

Persze ezek enyhültek nálam egy idő után, bár a mai napig összebújunk, szeretgetjük egymást. De nálunk is sokszor van hogy egymás nélkül vagyunk napokig, mert a barátnőm leutazik Balatonra az apjához pár napra. De olyan is volt amikor 1 hónapra ment el amikor végzett a sulival én nem mehettem vele mert nekem dolgoznom kellett, mivel akkor annyi munkánk volt hogy senkit nem engedtek szabira. Akkor én is keveset tudtam vele beszélni, annyiban segített a dolog hogy én vittem őt le autóval, és ott voltam 1 éjszakát mert ugye apósjelölt már régóta meg akart ismerni. Másnap amikor már sajnos egyedül kellett haza autóznom akkor még aránylag elbírtam viselni azt hogy nincs velem a barátnőm, de egy jó nagy adag csupa jó zene meg a vezetés élménye segített enyhíteni a dolgokon. Aztán hazaérve borzalmasan elkezdett hiányozni képeinket néztem, ölelgettem a párnámat, sírni nem sírtam de baromira hiányzott. Mivel ők az apjával meg a bátyjával elmentek aznap valami rokonukhoz így nem akartam telefonon zavarni így csak sms-t írtam hogy egyben hazaértem. Aztán felhívott és átbeszélgettük a fél éjszakát ez így jól is esett, de ritkán tudtunk beszélni mert nekem is ugye ott volt a munka, meg idehaza is volt dolgom, barátnőm is a régi barátait látogatta meg szórakozott. de minden nap beszéltünk legalább 2-3 óra hosszát skypeon és ez így enyhítette a hiányt. Én szívem szerint felhívtam volna óránként hogy mi van vele de nem akartam hogy ennyire magra vegye hogy így nem bírom ki nélküle hogy már pár nap után óránként hívogatom. Persze én sosem volta mez a fajta hogy mindig felhívjam valami apróság miatt, mert régi szerelmemmel is ezért nem tudtam összejönni mert túlzottan ragaszkodtam hozzá annak ellenére hogy nem voltunk együtt és ő ezt a szemembe is mondta hogy szálljak le róla mert ez már sok neki.

Én ebből tanultam leginkább.

Persze a barátnőmmel majdnem mindennap együtt vagyunk. Lassan már az összeköltözést tervezzük. De ez még messze van. Lényegében nincs ebbe semmi rossz meg gáz hogy így ragaszkodsz a barátnődhöz, csak arra figyelj oda hogy ne hívogasd túl gyakran nehogy zaklatásnak vegye a végén hogy ennyire nem bírod ki nélküle.