Honnan tudjuk, hogy megtaláltuk az igazit?

Fél éve lett vége egy 6 éves kapcsolatomnak, mert egyszerűen ennyi év után nem ment. A 6 évből 3-4 szépen eltelt, a többi így visszagondolva kínlódás volt.

Nemrég összejöttem egy régi ismerősömmel, akivel még régen beszéltem párszor, és tetszett is, én is neki, ezt ki is nyílvánította, de annak már 8 éve, még gyerek voltam, nem akartam vele foglalkozni. Most viszont összehozott a sors, és valami hihetetlenül jó vele. Én voltam már szerelmes, tisztán emlékszem, többször is, de ez sokkal másabb. Amikor mosolyog egyszerűen úgy érzem, hogy annál nagyobb boldogság nem létezik a földön.

Az előző barátnőmmel 6 év alatt jóformán meg sem fordult a fejemben, hogy egyáltalán elvegyem, valahogy nem éreztem, hogy le tudnék élni vele egy életet, de reménykedtem, hogy ez változni fog. De most folyamatosan azon kattog az agyam, hogy a mostani barátnőm a nekem való. Távol lakunk egymástól, egyszerűen nem bírjuk egymás hiányát. Többször emlegette telefonban, hogy milyen jó lenne ha együtt laknánk, és a beszédében mindig a távoli jövőről beszélget, ami érdekes módon nem ijeszt meg egy cseppet sem.

Annyit hozzátennék, hogy 1 hónapja vagyunk együtt, és tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor az ember még mindent rózsaszínben lát, és időt kell hagyni a józanodásnak, de ennyire erős érzelmeim nem voltak még. Az ezelőtti kapcsolatom ezmellett csak apróság volt. Az a furcsa, hogy egy régi ismerősről van szó, akit nagyrészben már ismerek, és ez sem tompít semmit az érzelmeimen, mintha csak ő hiányzott volna az életemből.