Olyan rosszul érzem magam akárhányszor elkezdek féltékenykedni a páromra. Mit kellene tennem?

ilyenkor szeretkezz vele

hidd el mindkettőtöknek jó lesz nagyon

bizalom, önuralom

megéri:)

Életemben egyszer voltam igazán nagyon féltékeny, a nagy szerelem elején. Elnéztem őket együtt, ahogy beszélgetnek (baromi rosszul esett). Megkérdeztem magamtól, ami köztünk van, az tényleg szerelem-e? Azt mondtam magamnak, igen. Megkérdeztem magamtól, bízom-e benne? Azt mondtam magamnak, igen. Ezek után azt mondtam magamnak, hogy "akkor békén hagyod őket, és jó képet vágva végignézed, ahogy beszélgetnek". Így is tettem. (És volt, hogy el kellett utaznom, ők meg nap mint nap találkoztak. Az volt a legrosszabb!) Sosem tettem semmilyen megjegyzést, pedig nagyon unszimpatikus volt a lány. Több évvel később régi képeket nézegetve a párom megkérdezte egy "súlytalan" mondatban, hogy emlékszem-e arra a lányra. Akkor mondtam el, milyen veszettül féltékeny voltam rá. A páromnak leesett az álla, és szemmel láthatóan nagyon is értékelte, hogy semmit sem éreztettem vele mindebből:)

Ettől a bizalomtól erősebb is lett a kapcsolatunk.

(Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy "vakon kell bízni", ha rájönnék, hogy megcsal a párom, nem hiszem, hogy meg tudnék bocsátani, még úgy sem, hogy ha megtörténne, valószínűleg én is felelősnek érezném magam miatta.)