Mit csináljak ezzel a reménytelen szerelemmel?

"Én nem merek lépni, mert az gáz lenne szerintem."

Tehát ciki, ha az ember felvállalja az érzéseit? "Sikeres" társadalomban élünk...a gáz, hogy ezt gondolod. :(

"Én nem merek lépni, mert az gáz lenne szerintem."

Na ha ezt leküzdöd, már egyenes az út.

Én még csak 15 éves voltam, mikor megtetszett egy 17 éves fiú, de nagyon. Külsőre helyes, nagyon okos, tiszta lelkű. Ezek mind imponáltak. Akkor mentem oda suliba, ő meg 12-es volt, gondolkodtam, hogy ha nem lépek, akkor elballag és nem lesz út amin keresztül megtaláljam, úgy igazán. Ezért már szeptember végén érdeklődtem felőle.

Volt egy megemlékezés, ahol többszöri szerepet vállaltam. Az utolsó előtti résznél kuka maradtam és ahogy kisétáltam úgy fordultam is vissza a mikrofontól, mert egyszerre mindent elfelejtettem. Pont akkor vettem észre, hogy hol van és elakadt a szavam. Utána összeszedtem magam és utoljára még ki tudtam állni, csak nem néztem arra.

Elmeséltem, hogy ez miért volt és jött is minden, mert egyik ismerőse is megtudta ezt és mondtam neki, hogy nem akarok csak úgy besétálni hozzájuk, hogy jöjjön ki, a többiek meg majd susmorognak rólam, hanem megbeszéltük, mikor találkozott vele, akkor kihívta az udvarra, elmondta, hogy nekem ő tetszik, és úgy álltam elé először szemtől-szembe.

Elmondtam, hogy tetszik, nem féltem, mert volt önbizalmam. Nem voltam közömbös neki, kezdeményezni kezdett és átvette az udvarlás szerepét.

Itt csak annyi a különbség, hogy engem nem is ismert egyáltalán, nem voltak jelek, hanem kész tények elé lett állítva és élt a lehetőséggel mert tetszettem neki.

Azóta már sok mindenen túl vagyunk és vele szeretnék mindig is boldog lenni.

19/L